Allil-jodid
| Allil-jodid | |||
 allil-jodid | |||
| IUPAC-név | 3-jódpropén | ||
| Más nevek | 3-jódpropilén; 3-jód-1-propén; jódallilén; 2-propenil-jodid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 556-56-9 | ||
| PubChem | 11166 | ||
| ChemSpider | 21171407 | ||
| EINECS-szám | 209-130-4 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | BHELZAPQIKSEDF-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C3H5I | ||
| Moláris tömeg | 167,98 g/mol | ||
| Megjelenés | Halványsárga folyadék | ||
| Sűrűség | 1,837 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | −99 °C | ||
| Forráspont | 101–103 °C | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | MSDS at Sigma Aldrich | ||
| EU osztályozás |  T  F
| ||
| Főbb veszélyek | toxikus, gyúlékony | ||
| Lobbanáspont | 5°C | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az allil-jodid (3-jódpropén) telítetlen szerves halogénvegyület, az allén jódszármazéka. Vízben oldhatatlan, szúrós szagú, sárga színű folyadék. A levegővel robbanóelegyet alkothat, lobbanáspontja 5°C.[1] Különböző anyagok szintézisénél használják: N-alkil-2-pirrolidonszármazékok,[2] szorbinsav észterek, 5,5’-diszubsztituált barbitursavak,[3] fémorganikus katalizátorok.[4] Elő lehet állítani metil-jodid és trifenil-foszfit reakciójával,[5] elemi jód és fehérfoszfor glicerinben végzett reakciójával[6][7] vagy allil-halogenidek Finkelstein-reakciójával:[8]
![{\displaystyle {\text{+ NaI }}{\xrightarrow[{\text{hevítés}}]{\text{aceton}}}}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/c9995412ee5b7f97e9c9600c4058f6d6d602104d)
Hexános oldata jól záró, fénytől védett edényben −5°C-on három hónapig tárolható, utána a színe a szabaddá váló jódtól megváltozik.[10]
Források[szerkesztés]
- ↑ A 556-56-9 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul).
- ↑ Bertleff, Werner (2000). „Carbonylation”. Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, pg. 20. o. [2014. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1002/14356007.a05_217. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
- ↑ Wollweber, Hartmund (2000). „Hypnotics”. Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, pg. 11. o. DOI:10.1002/14356007.a13_533.
- ↑ Behr, Arno (2000). „Organometallic Compounds and Homogeneous Catalysis”. Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, pg. 10. o. DOI:10.1002/14356007.a18_215.
- ↑ Patnaik, Pradyot. A Comprehensive Guide to the Hazardous Properties of Chemical Substances 3rd Ed.. New Jersey: John Wiley & Sons, 141-142. o. (2007). ISBN 9780471714583
- ↑ Schorlemmer, C.. A manual of the chemistry of the carbon compounds. London: Macmillan and Co., 262. o. (1874)
- ↑ Datta, Rasek Lal (1914. március 1.). „The Preparation of Allyl Iodide”. Journal of the American Chemical Society 36, 1005-1007. o. DOI:10.1021/ja02182a023. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
- ↑ Adams, Rodger. Organic Reactions, Volume II. Newyork: John Wiley & Sons, Inc., 22. o. (1944)
- ↑ Arun Bahl: Advanced Organic Chemistry (Google könyvek)
- ↑ Armarego, Wilfred; and Chai. Christina. Purification of Laboratory Chemicals. Kidlington: Elsevier, 114. o. (2012). ISBN 9780123821614
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Allyl iodide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.