Algíri Kormányzóság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Algíri Kormányzóság
ایالة جزاير غرب
15151837
Algíri Kormányzóság zászlaja
Algíri Kormányzóság zászlaja
Algéria 1829-ben
Algéria 1829-ben
Általános adatok
Fővárosa Algír
Népességkb. 3 millió (1800) fő
Hivatalos nyelvek arab (hivatalos)
török (diplomáciai)
berber (beszélt)
Vallás szunnita iszlám
Kormányzat
Uralkodó

Első:
Hajreddin Barbarossa (1516–1518)

Utolsó:
Husszein dej
(1818–1830)
ElődállamUtódállam
 ZijanidákFrancia Királyság 
A Wikimédia Commons tartalmaz ایالة جزاير غرب témájú médiaállományokat.

Az Algíri Kormányzóság észak-afrikai állam volt 1515 és 1837 között. Hivatalosan az Oszmán Birodalom területe, gyakorlatban viszont rengeteg autonómiával rendelkezett, sőt 1671-től kezdve majdnem teljesen független volt a török portától. A berber kalóz államok közül a legerősebb volt, ezért is őket érte a legtöbb támadás. Létezésének az 1830-as francia invázió, majd Kaszentína 1837-es ostroma vetett végett. Létezése során hatalmas összegeket gyűjtött berber kalózok működéséből.

Politikai szituáció[szerkesztés]

A török hódítás után Algéria az Oszmán Birodalom vazallus állama lett. A régenciát egymás után bejler-bejek (1518–70), pasák (1570–1659), agák (1659–71), majd dejek (1671–1830) irányították az oszmán szultán nevében.

1671-ig a bejler-bejeket, a pasákat és az agákat az oszmán szultán nevezte ki a török nemességből. Egy 1671-es puccs után, amit az algériai Mohamed Trik vezetett, a kormányzóság nagyfokú autonómiát szerzett, és katonai köztársasággá vált, amelynek vezetőjét (dej) a raiszok (kalózkapitányok), a janicsár kapitányok vagy az algériai nemesség választotta.[1] 1718-tól kezdve a dejeket a diván választotta, amelynek célja mind a kapitányok, mind a janicsárok, mind a nemesség érdekeinek képviselése volt. A dejek hivatalos címe "Algéria szultánja" volt.

Az állam neve is többször változott történelme során. 1671 előtt Algíri Tartományként volt ismert. A puccs után több néven emlegették, többek között: Algíri Dejlikség, Algíri Királyság, Algíri Köztársaság, de például egy 1703-ban írt francia szótárban Algériának is hívták.[2] Algíri Kormányzóságnak viszont történelme minden pontján hívták.

Az uralkodókat 1710-tól kezdve "számozták". Például Baba Mohammed dejt V. Mohammednek is hívták.

A török portával való viszonya 1671-től kezdve távoli volt. Az 1710-ben hatalomra jutott Baba Ali Chaouch például hivatalosan is független volt, a porta utasításait figyelmen kívül hagyta. Az utána jövő dejek is ugyanezt a diplomáciát folytatták. VI. Musztafa ben Brahim például Napóleon egyiptomi hadjárata során rengeteget profitált abból, hogy a törökök ellen harcoló franciáknak búzát adott el.

Államigazgatás[szerkesztés]

Hadsereg (1515-1671)[szerkesztés]

A kezdetekben, az ország hadserege Hajreddin kalózaiból állt, de 1518-től kezdve, mikor Hajreddin Török hatóság alá adta az államot, a hadsereg a Török birodalom Janicsárjaiból állt. Ezenkívül lovasságként, és Irreguláris erőkként használtak Algériai törzseket. 1563-ban a Török Birodalom 25 000 Janicsárt állomásoztatott Algériában.[3] A Török birodalom erőin kívül a Kormányzóság rendelkezett saját Janicsárokkal úgynevezett Kuluglikkal, akik a török Janicsárok, és Algériai asszonyok gyermekei voltak. A Török Birodalom szabályozásainak köszönhetően számuk alacsony volt.

Hadsereg (1671-1830)[szerkesztés]

1671-től kezdve a Török Birodalom nem állomásoztatott csapatokat Algériában, hisz az ország majdnem teljesen független lett. Az Algériai hadsereg 3 fő ágból állt:

  • Odzsák, egy reguláris haderő amely kuluglikból (Algér-Török keverékekből) állt. Ezeket az erőket egy Aga vezérelte, amelyet a Dej választott ki.
Egy Algériai gyalogos, a Milícia tagja
  • Milícia, amely egy Algériaiakból álló haderő volt. Ez azokat az Algériaikat foglalta magában amelyek beléptek a Dejlikség haderejébe. Számuk nem ismert, de magasabb volt az Odzsáknál.
  • Törzsek, irreguláris erők melyek a Dejhez lojális törzsekből álltak. Számuk a legmagasabb volt, a harcosok általában lovasok voltak, habár használtak még tevéket is. Ritka volt köztük a gyalogság

Jegyzetek[szerkesztés]