Alfred Rethel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alfred Rethel
Önarcképe (1832)
Önarcképe (1832)
Született 1816. május 15.[1][2][3][4]
Aachen
Elhunyt 1859. december 1. (43 évesen)[1][5][2][3][4]
Düsseldorf[6][7]
Állampolgársága német
Foglalkozása
  • festőművész
  • rajzoló
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Rethel témájú médiaállományokat.
Nemeszisz, 1837

Alfred Rethel (Diepenbend, Aachen mellett, 1816. május 15.Düsseldorf, 1859. december 1.) német festő.

Élete[szerkesztés]

A düsseldorfi akadémián Friedrich Wilhelm von Schadow-nak, Frankfurtban Philipp Veitnak volt tanítványa. Miután Frankfurtban kisebb művekkel, mint Dániel (Frankfurt, Städel-féle intézet); Justitia: Krisztus föltámadása (u. o. Szent Miklós-templom) föllépett, az aacheni császárterem díszítésére 8 freskóképet rendeltek meg nála, jeleneteket Nagy Károly történetéből. 1844-45-ben Olaszországban tartózkodott, hogy tanulmányokat tegyen nagy művéhez, 1847 és 1851 között elkészítette a kartonokat és négyet el is készített a festmények közül, idegbaja azonban félbeszakította munkásságát, hiába keresett Olaszországban gyógyulást. Betegsége őrültségben végződött, úgyhogy a többi képet Joseph Kehrennek kellett megfestenie. Ezen képekben Rethel a modern német monumentális festészet leghivatottabb mesterének mutatta magát. Nincs bennük semmi keresettség, érzelgősség, a hatalmas, nagy vonalak egyszerűsége a régi német mesterekre emlékeztet. Hasonló jellegű két híres fametszetsorozata: Hannibal átvonulása az Alpeseken, főleg azonban a Haláltánc az 1848. évben, melynek alkotására a forradalom borzalmai indították (11. kiad. Lipcse 1879). Holbein szelleme látszott benne föléledni.[8]

Források[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Alfred Rethel
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Ретель Альфред, 2017. február 25.
  8. V. ö. Müller von Königswinter, Alfred R. (Lipcse 1861); Valentin, Alfred R., eine Charakteristik (Aesthet. Schriften I., Berlin 1892).

Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X