Alfred Brendel
| Alfred Brendel | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1931. január 5. (93 éves) Wiesenberg |
| Gyermekei | Adrian Brendel |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | zongora |
| Díjak |
|
| Tevékenység | zeneművész |
| Alfred Brendel weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Brendel témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alfred Brendel (Wiesenberg, 1931. január 5. –) osztrák zongorista.
Korai évei[szerkesztés]
Wiesenbergben született (ma Loučná nad Desnou). A családjában nem voltak zenészek. 6 éves volt, amikor a család Zágrábba, majd Grazba költözött, itt éltek a második világháború alatt. A háború utolsó éveiben az akkor 14 éves Brendelt Jugoszláviába küldték lövészárkot ásni. Brendel rendszertelenül járt ugyan zongoraórákra, de ettől eltekintve nem nagyon részesült zenei oktatásban.
A világháború után Brendel zenét szerzett, festett és folytatta a zongorázást. Nem vett több hivatalos zongoraórát, és bár részt vett Edwin Fischer és Eduard Steuermann mesterkurzusain, de nagyrészt autodidakta módon tanult.
Zeneművészi pályafutása[szerkesztés]
Brendel először 17 éves korában, Grazban lépett fel. Az előadóestnek A fúga a zongorairodalomban címet adta. A műsorban nem csak Johann Sebastian Bach, Johannes Brahms és Liszt Ferenc művei, hanem saját fúgái is szerepeltek. Nem sokkal ezután azonban felhagyott a zeneszerzéssel, hogy teljesen a zongorázásnak szentelje magát. 1949-ben megnyerte a Bolzanóban rendezett Busoni-versenyt. A következő évben Bécsbe költözött. Az utóbbi években Brendel fiatal zongoristákkal, például Paul Lewis-szal és Till Felnerrel is dolgozott. Verseket és zenéről szóló esszéket is ír.
2007-ben bejelentette, hogy 2008. december 18-i bécsi koncertje lesz az utolsó. A búcsúkoncert-körút keretén belül Budapesten is adott három koncertet a Budapesti Fesztiválzenekarral.
Hangfelvételei[szerkesztés]
21 évesen készítette első felvételét, Prokofjev 5. zongoraversenyét. Később három teljes Beethoven-szonátasorozatot is rögzített (egyet a Voxszal, később kettőt a Philips-szel), továbbá Brahms-darabokat (köztük a zongoraversenyeket), Robert Schumann és Franz Schubert-műveket. Ellentétben a legtöbb komolyzenét játszó zongoristával, Brendel a polonézeken kívül csak nagyon kevés Chopin-felvételt készített (ezek azonban érdekes módon elnyerték a kritika tetszését).
Kiváló Mozart játékos, 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Bartók Rádió Mozart összes művét bemutató sorozatában a legtöbb zongoraverseny az ő felvételéről szólalt meg.
Brendel nagyon sok felvételt készített a Vox lemezkiadó társasággal, de egészen a hetvenes évekig nem kapott más jelentős lemezszerződést, és nem is lépett fel Ausztrián kívül. Az áttörés azután következett be, hogy Brendel Beethoven-szólóestet adott a londoni Queen Elizabeth Hallban. A zongorista ügynökét másnap három fontos lemeztársaság is felhívta. Ebben az időben költözött Londonba, ahol jelenleg is él. Azóta sok lemezt készített, és nagy hírnévre tett szert.
Értékelése[szerkesztés]
Brendelt ma a német klasszika és a korai romantika (Beethoven, Mozart, Schubert) egyik legelmélyültebb előadójának tartják. Viszonylag kevés 20. századi művet ad elő, Schönberg zongoraversenye azonban általa lett a koncerttermek fontos darabja. Az elmúlt években ízületi gyulladása miatt már nem játssza repertoárjának egyes megerőltető darabjait, például Beethoven Hammerklavier-szonátáját.
Brendel játékát analitikusnak is nevezik. Véleménye szerint a zongoristának tisztelnie kell a zeneszerző szándékát, magamutogatás és a mű túlságosan egyedi interpretációja nélkül. „A zeneszerzőnek, és különösen a darabnak tartozom felelősséggel” – mondta egyszer. Elmondása szerint tanárai közül Edwin Fischer, a pianisták közül Alfred Cortot és Wilhelm Kempff, a karmesterek közül pedig Bruno Walter és Wilhelm Furtwängler voltak rá nagy hatással.
Források[szerkesztés]
- RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544
