Aleksandar Ranković

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aleksandar Ranković
(Александар Ранковић)
Aleksandar Ranković (1).jpg
Született 1909. november 28.
Draževac
Elhunyt 1983. augusztus 20. (73 évesen)
Dubrovnik[1]
Állampolgársága jugoszláv
Házastársa
  • Anđa Ranković (1935 – 1942. június 11.)
  • Slavka Ranković (1946 – 1983. augusztus 20.)
Gyermekei két gyermek
Foglalkozása
  • politikus
  • politikai tiszt
Tisztség
  • Minister of the Interior (1946. február 2. – 1953. január 14.)
  • Deputy Prime Minister of Yugoslavia (1949. április 1. – 1963. április 18.)
  • Vice President of Yugoslavia (1963. június 30. – 1966. július 1.)
Kitüntetései
  • Szuvorov-rend
  • Kutuzov-rend
  • Order "For Merit to the People"
  • Order of Brotherhood and Unity
  • Order of the Partisan Star
  • Order of the People's Liberation
  • Order of the People's Hero
  • People's Hero of Yugoslavia (1945. július 4.)
  • Order of the Hero of Socialist Labour (1954)
Sírhely Újtemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksandar Ranković témájú médiaállományokat.

Aleksandar Ranković, magyaros írásmóddal Alekszandar Rankovics (cirill betűkkel Александар Ранковић) (Drazsevac, 1909. november 28.Dubrovnik, 1983. augusztus 20.) szerb nemzetiségű jugoszláv kommunista politikus.

Élete[szerkesztés]

Szakmunkásként dolgozott, majd 1924-től kapcsolódott a munkásmozgalomba, ahonnan útja a Kommunista Pártba vezetett. Többször bebörtönözték és illegalitásba kényszerült. 1941-től a Központi Bizottság tagja lesz. A Gestapo kezébe kerül, majd megszöktetik a fogságból.[2]

Részt vett a felszabadítási mozgalom vezetésében, Tito legfőbb szerb bizalmasa és harcostársa volt. 1948-tól belügyminiszter, és a pártvezetésben is helyet kapott, ahol a párt káderügyeit és a belügyi apparátust irányította.[2]

1963-tól Jugoszlávia alelnöke volt. 1966-ban a brioni plénumon kegyvesztetté vált, ahol pártellenes tevékenységgel vádolták meg (a vádak szerint lehallgatta Titót), és kizárták a pártból. 1966–1967-ben írta meg emlékiratait, amely fontos történelmi forrásnak számít.[2]

Művei magyarul[szerkesztés]

  • Beszámoló Jugoszlávia Kommunista Pártja szervezeti munkájáról a JKP 5. kongresszusán; Jugoszlávia Kommunista Pártja, Beográd, 1948
  • A belügyi szervekről; ford. Steinitz Tibor; Magyar Szó, Noviszád, 1956 (Időszerű könyvek)
  • A Jugoszláv Kommunista Szövetség szervezés-politikai feladatairól. Beszámoló a 7. kongresszuson; Fórum, Noviszád, 1958 (Időszerű könyvek)

Forrás[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  2. a b c Juhász József. Volt egyszer egy Jugoszlávia.. Aula, Budapest,, 142. o. (1999). ISBN 963-9215-51-1 

További információk[szerkesztés]