An Cshol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ahn Chol szócikkből átirányítva)
An Cshol
Foglalkozása újságíró
Az aktivista rejtett felvételéből
Egy kicsi csomagot cipeltem, [rajta] egy kicsi réssel és [benne] egy kamerával. Szavakkal nem tudom megértetni, mennyire féltem. Úgy éreztem, mintha a rendőrség és a titkos ügynökök követtek és figyeltek volna engem. Szinte hallottam a saját szívem dobogását.
– Ahn Chol[1]

An Cshol (hangul: 안철(álnév)handzsa: 安哲 (?), nyugaton Ahn Chol?) (született: 1971 vagy 1972-ben) a Koreai Munkáspárt uralma ellen küzdő észak-koreai aktivista, újságíró, hajdani foglár. Az ország helyzetét bemutató rejtett kamerás felvételeiről ismert.

An Cshol az árva gyerekek siralmas helyzetét próbálta bemutatni (minimum 200 000 árvát fenyeget éhhalál[2]). Miután megszökött Észak-Koreából, visszatért, és egy feketepiacot filmezett le, ahol a gyerekek súlyos élelemhiányban szenvedtek, míg a katonák az Egyesült Államok és más országok adományát pénzért vásárolták. Ahelyett, hogy a segélyeket a lakosságnak osztanák szét, csak a módosabbak (katonák és pártbürokraták) kaphatnak segélyt. A segélyt haszonszerzés reményében a feketepiacon árulják. Míg az átlagjövedelem 80 won, a feketepiacon a legolcsóbb élelmiszercikk 60 wonba kerül.[3]

An titkos felvételeinek egy részét az angol Channel 4 mutatta be (Children of the secret state címmel), éppen akkor, amikor Tony Blair diplomáciai kapcsolatot próbált létesíteni a szocialista állammal. Ugyanezzel próbálkozott a német kancellár is. Az egyik német tv-adó újra és újra ismételte a felvételeket, mialatt a német kancellár Dél-Koreában tartózkodott.[4]

Bár Kim Dzsongil elrendelte An Cshol meggyilkolását, ő mégis visszatért, méghozzá éppen ugyanarra a helyre, mint két évvel azelőtt. Ezt azzal magyarázta, hogy egyrészt a helyzet esetleges javulását így lehetne észlelni, másrészt szerinte a titkosrendőrség nem gondolhatta, hogy ugyanarra a helyre fog visszatérni.[4]

An a legutóbbi értesülések szerint Kínában bujkált, bár mivel az utóbbi időben nem adott hírt magáról, nem tudni, életben van-e még egyáltalán.

Tevékenysége elismeréseképpen megkapta a 2001-es Rory Peck-díjat, amit így indokoltak: „…ez hatalmas bátorság, és a jelenetek a gyerekekről teljesen igaziak és megdöbbentőek.”[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]