Agostino Depretis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Agostino Depretis
Agostino Depretis.jpg
Született 1813. január 31.[1][2][3][4]
Cava Manara[5]
Elhunyt 1887. július 29. (74 évesen)[2][3][4]
Stradella[6][7]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztség
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1848. május 8. – 1848. december 30.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1849. február 1. – 1849. március 30.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1849. július 30. – 1849. november 20.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1849. december 20. – 1853. november 20.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1853. december 19. – 1857. október 25.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1857. december 14. – 1860. január 21.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1860. április 2. – 1860. december 17.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1861. február 18. – 1865. szeptember 7.)
  • minister of Public Works of the Kingdom of Italy (1862. március 3. – 1862. december 8.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1865. november 18. – 1867. február 13.)
  • minister of Finance of the Kingdom of Italy (1866. február 17. – 1867. április 10.)
  • minister of the Navy of the Kingdom of Italy (1866. június 20. – 1867. február 17.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1867. március 22. – 1870. november 2.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1870. december 5. – 1874. szeptember 20.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1874. november 23. – 1876. október 3.)
  • Prime Minister of the Kingdom of Italy (1876. március 25. – 1878. március 24.)
  • minister of Finance of the Kingdom of Italy (1876. március 25. – 1877. december 26.)
  • minister of Public Works of the Kingdom of Italy (1876. november 14. – 1877. december 26.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1876. november 20. – 1880. május 2.)
  • minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Italy (1877. december 26. – 1878. március 24.)
  • minister of Interior of the Kingdom of Italy (1878. március 7. – 1878. március 24.)
  • Prime Minister of the Kingdom of Italy (1878. december 19. – 1879. július 14.)
  • minister of Interior of the Kingdom of Italy (1878. december 19. – 1879. július 14.)
  • minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Italy (1878. december 19. – 1879. július 14.)
  • minister of Interior of the Kingdom of Italy (1879. november 25. – 1887. április 4.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1880. május 26. – 1882. október 2.)
  • Prime Minister of the Kingdom of Italy (1881. május 29. – 1887. július 29.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1882. november 22. – 1886. április 27.)
  • minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Italy (1885. június 29. – 1885. október 5.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1886. június 10. – 1890. október 22.)
  • minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Italy (1887. április 4. – 1887. július 29.)
Kitüntetései
  • Order of the Most Holy Annunciation
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Knight grand cross of the order of the crown of Italy
  • Francia Köztársaság Becsületrendje
  • Grand Cross of the Order of the Immaculate Conception of Vila Viçosa
A Wikimédia Commons tartalmaz Agostino Depretis témájú médiaállományokat.

Agostino Depretis (Mezzana Corti (Stradella mellett), 1813. január 31.Stradella, 1887. július 29.) olasz államférfi, három alkalommal miniszterelnök.

Életpályája[szerkesztés]

Jogot tanult, azután ügyvédi irodát nyitott Stradellában s a nemzet felszabadításán fáradozó pártnak volt a tagja. 1849-ben Brescia kormányzója lett, azután beválasztották a szárd képviselőházba, ahol a bal párttal szavazott. 1860-ban részt vett Giuseppe Garibaldi szicíliai expedíciójában, aki Depretist a sziget helyettes diktátorává nevezte ki. Ezen hivatalában 1860. augusztus 5-én meghagyta az összes tisztviselőknek, hogy Viktor Emánuel királynak hűséget esküdjenek és új pénzt veretett a szárd király képével. Emiatt Garibaldival meghasonlott és szeptember 17-én lemondott hivataláról. 1862. március 3-án a Ratazzi-kabinetben átvette a közmunkaügyi tárcát, de 1863 február 9-én lemondott. 1866. június 28-án tengerészeti miniszter lett, amely állásban Carlo Pellion di Persano tengernagy ellen a lissai csatában tanúsított gyáva magaviselete miatt pert indított. 1867. február 4-től április 4-ig a pénzügyi tárcát is kezelte, de azután a haladó ellenzéki párt élére állott és nem nyugodott, míg nem a Consorteria kebeléből alakított minisztériumok lejárták magukat.

1876. március 18. végre miniszterelnök és pénzügyminiszter lett. Az új minisztérium azonban nem bírta pártját összetartani és a sok apró frakció kívánságát kielégíteni. A déli olaszországi képviselők elpártolása, valamint az államosított felső-olasz vasutak igazgatása ügyében kitört viszály miatt a minisztérium azonban csak decemberig tudta magát fenntartani. Bukása után a hatalom megint Depretisre szállott, ki a különböző balpárti frakciókból szemelte ki társait. Fél évvel később a képviselőház az új adófelemelést elvetette, amiért Depretis megint leköszönt. 1879 novemberében Benedetto Cairolival együtt alakított új kabinetet, amelyben maga vállalta el a belügyi tárcát. Ő dolgozta ki a választás reformjáról szóló törvényjavaslatot, 1881-ben pedig maga állt a kormány élére. Ezen állásban megszavaztatta a reformot, kiépíttette a vasúti hálózatot, emellett lassan-lassan a konzervatív és opportunista párthoz közeledett. A kormánypárt ujjongva követte vezérét, de az ellenzék különösen azt a vádat emelte ellene, hogy a választásokra hivatalos nyomást gyakorol. 1885-ben a külügyi tárcát is elvállalta. 1887 elején a balsorstól kísért afrikai gyarmat-politika oly visszahatást okozott Olaszországban, hogy Depretis a hatalmon maradása érdekében kormányába az addig őt támadó Francesco Crispit hívta meg, akire a belügyi tárcát bízta (1887. március). Három hónappal később Depretis váratlanul elhunyt. Depretis halála után Crispi lett a miniszterelnök.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Emlékszobrát Stradellában 1893 szeptemberében leplezték le.
  • Beszédeit Zucconi és Fortunato rendezték sajtó alá (Discorsi. )
  • Özvegye, Amalia, 1893 októberében Saracco szenátorral lépett újabb házasságra.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Andrew Bell: Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Inc., 1768
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Camera dei deputati Portale Storico
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Депретис Агостино, 2015. szeptember 28.
  7. Andrew Bell: Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Inc., 1768

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Santi, A. D. e il suo ministero (Milano 1886).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]