Benedetto Cairoli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benedetto Cairoli
Benedetto Cairoli iii.jpg
Olaszország miniszterelnöke
Hivatali idő
1878. március 24.december 19.
Uralkodó I. Umbertó
Előd Agostino Depretis
Utód Agostino Depretis
Hivatali idő
1879. július 14.1881. május 29.
Előd Agostino Depretis
Utód Agostino Depretis

Született 1825. január 28.[1]
Pavia
Elhunyt 1889. augusztus 8. (64 évesen)[1]
Capodimonte
Párt Historical Left

Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benedetto Cairoli témájú médiaállományokat.

Benedetto Cairoli (Pavia, 1826. január 28.Capo di Monte, 1889. augusztus 8.) olasz államférfi, két alkalommal miniszterelnök.

Életpályája[szerkesztés]

1848-ban részt vett a milánói felkelésben és Ausztria elleni szabadságharcban, amelyben négy testvére esett el. 1859-ben Garibaldi önkéntes csapatában harcolt 1860-ban pedig a parlament tagja lett. Nemsokára mint százados és az 1000 marsalai hős egyike részt vett Garibaldi szicíliai expedíciójában, de Palermo mellett súlyosan megsebesült, és csak 1863-ban gyógyult fel. 1868-ban megint a képviselőház tagja lett, amelyben a szélső bal vezére volt. 1878 márciusában elnökké választották meg és amikor emiatt Agostino Depretis kormánya lemondott, a király Cairolit bízta meg az új kabinet megalakításával. Cortis visszalépése után Cairoli vette át a külügyminisztérium vezetését. 1878. november 17-én Passanantének Nápolyban Umbertó király ellen elkövetett merénylete alkalmából Cairoli a király védelmére kelt és megsebesült. Népszerűsége dacára a decemberben megnyílt kamarákban a vetélkedő pártvezérek, Francesco Crispi, Agostino Depretis és Nicotera megbuktatták, de 1879-ben újból a minisztérium és a külügy élére állott s nem nyugodott, míg néhány nyomasztó adót el nem törölt. Másrészt azonban az Italia irredenta iránt tanúsított engedékeny magaviselete miatt Németország, valamint Ausztria-Magyarország elidegenedtek tőle. A franciák tuniszi expedíciója is meglepte őt, minek következtében 1881. május 14-én állásáról lemondott. Ezentúl a parlamentben egy radikális csoport vezére és a pentarchiának a tagja volt.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12001729b