Ugrás a tartalomhoz

Aelita (film, 1980)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aelita
1980-as televíziós film

Aelita és Losz mérnök
Aelita és Losz mérnök
RendezőRajnai András
AlapműAlekszej Tolsztoj: Aelita
Műfajsci-fi film
DramaturgJánosi Antal
FőszerepbenMoór Marianna
Szokolay Ottó
Bencze Ferenc
OperatőrSzalay László
Becsy Zoltán
GyártásvezetőNémeth Imre
Gyártás
GyártóMagyar Televízió
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő51 perc
Forgalmazás
BemutatóMagyarország 1980. május 26.
Kronológia
Kapcsolódó műsorTelevíziós mesék felnőtteknek
További információk
SablonWikidataSegítség

Az Aelita magyar fantasztikus film, a Magyar Televízió Alekszej Tolsztoj ős sci-fijét a Televíziós mesék felnőtteknek sorozatban dolgozta fel 1980-ban. Rajnai András rendezte, a forgatókönyvet Altonai L. Lajos írta.

Érdekesség, hogy ezt a filmet szakították meg Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós fellövésekor.[1]

Történet

[szerkesztés]

Losz mérnök 1922-ben útitársat keresett a Marsra, mert korábban rádiójeleket fogott a vörös bolygóról. Ez szerinte fejlett civilizációra utal, az ott élő emberek segítséget várnak bárkitől, aki becsületes szándékkal érkezik hozzájuk. Guszev, a kiszolgált vöröskatona jelentkezett a várhatóan veszélyekkel teli útra.

Az idegen bolygón hatalmas pókok támadtak a földiekre, majd egy furcsa repülőszerkezeten a helyi emberalakú lények is megérkeztek. Guszev fegyverrel akart rájuk támadni, de Losz nem tartotta célravezetőnek a harcot, megakadályozta az összetűzést. Az aranyarcú Aelita kedvesen fogadta az „Ég Fiait”, és biztosította őket jó szándékáról. Egy apró fordítógépet is adott a földieknek, hogy zavartalanul tárgyalhassanak. Egy felbukkanó fegyveres a kupola tetejéről azonban rájuk lőtt, Aelita testőrei rövid összecsapás után harcképtelenné tették a merénylőt. Tuszkub, Aelita apja akarta megöletni a földieket.

Aelita és Losz, Guszev és Iha kapcsolata a barátságnál is több lett. Guszev megismerte a távolbalátó szemet és a „Kellemes közérzet” papnőit. A Marson a nagytestű pókokkal ádáz harcot vívtak az aranytestűek, egyre inkább vesztésre álltak, egy haldokló világ haldokló lényei voltak.

Iha távolbalátó szemmel megmutatta a Legfelső Tanács termét, ahol a földiek sorsáról beszélgetett Tuszkub és Gor. Aelita apja továbbra is Losz és Guszev megsemmisítését követelte, mert a földiek inváziójától tartott. Iha elmesélte, hogy a marsiak többsége a mélyben él, bányákban és tápszerüzemekben dolgoznak. Guszev találkozni akart a munkásokkal. Odalent nem akartak szóba állni a földi emberrel, ekkor egy óriáspók megtámadta őket, Guszev egy kézigránáttal elpusztította a szörnyet.

A vöröskatona tájékoztatta a vele történt eseményekről Loszt, hamarosan Tuszkubbal és Aelitával is találkoztak. A mérnöki tanács elnöke feltárta a földiek előtt a Mars, a pusztuló üvegvárosok történetét. Egy szörnyű atomháborúról is beszélt, ami szinte lakhatatlanná tette a bolygót. Náluk nincsenek ehető állatok, nincsenek növények. Az ő sorsuk az értelmes lények tragédiája és szégyene. 20 000 év után (szerinte) joguk van a méltó halálra.

A munkások fellázadtak Gor mérnök vezetésével, a földiek is az elégedetlenek oldalára álltak. Tuszkub leromboltatta az átjárókat és elfogatta a munkások követeit. A Tanács az elnök leváltása mellett döntött, ám ő ezt nem fogadta el, a véres összecsapás elkerülhetetlenné vált.

Szereplők

[szerkesztés]

Irodalmi alapanyag magyarul

[szerkesztés]
  • Alexej M. Tolstoj: Aëlita. Regény a Marsról; Légrády, Budapest, 1926
  • Aelita. Regény; ford. Gács András; Új Magyar Kiadó, Budapest, 1954 (Olcsó könyvtár)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]