A paleolitikum Japánban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az őskőkor vadászai Japánban
Japán a pleisztocén végén, a jégtakaró legnagyobb kiterjedése idején, 20.000 évvel ezelőtt

A paleolitikum Japánban is, csakúgy, mint az emberiség történetében általában, az emberi történelem leghosszabb időszaka. A földtörténet pleisztocén korszakára esik, amelyet ciklikus eljegesedések és felmelegedések jellemeztek.

Az ember megjelenése Japánban[szerkesztés]

A Homo erectus már több mint egymillió évvel ezelőtt megjelent a mai Kína területén, ezért meglehetősen valószínű, hogy a nagyobb eljegesedések idején - mint a Mindel-glaciális volt mintegy 500 000 évvel ezelőtt – az ember a visszahúzódó tenger által szabadon hagyott síkságokon át eljutott a mai japán szigetek területére is. Erre alapozta „elméletét” egy, a 2000. év során leleplezett amatőr japán régész is, aki évtizedeken át hamisított leletekkel kívánta bizonyítani a japán ősök korai, 400 000 év előtti megtelepedését a szigeteken.[1] (Japán paleolitikus hoax(wd))

Az ember jelenlétére utaló legrégebbi hiteles, szórványos, korai gyűjtögető közösségekre utaló leletek kora 130 000 év. Ekkor a japán szigetvilág északon Hokkaidó és Szahalin útján, délen pedig a Kjúsú és Koreai-félsziget közötti földhíd révén összeköttetésben állt az ázsiai kontinenssel.

Tényleges őskőkori kultúrák létezésére utaló leletanyag csak 32 000–24 000 évvel ezelőttről mutatható ki. Az ekkori enyhébb interglaciális időszakban megnőtt a szigetlakók száma. Ezek a vadászok és gyűjtögetők a pleisztocén megafauna helyi képviselőire, a Nauman-elefántra, az óriásszarvasra és a gyapjas mamutra is vadásztak. A húst felhevített kövekből rakott tűzhelyen sütötték meg.[2]

A kutatás mai állása szerint a japán őskőkorszak (石器時代; kyūsekki jidai) 50 000–30 000 évvel ezelőtt kezdődhetett,[3] amire a legkorábbi kőeszköz-leletek utalnak, és i. e. 14 000-ig tartott, amikor elkezdődött Japánban is a mezolitikum, a középső kőkorszak a Dzsómon-kor beköszöntével.[4]

A legkorábbi emberi csontleletek (Hamamacu, Sizuoka prefektúra) radiokarbonos kormeghatározása i. e. 18 000 - 14 000 évet mutatott. A régészeti kormeghatározásokat Japánban jól támogatják az ismert vulkánkitörések nyomai. Különösen jelentős volt ilyen szempontból is az Aira-kaldera kitörése, amely vulkáni hamuval borította be egész Japán területét 22 000–21 000 évvel ezelőtt.[5]

Örlőkövek és csiszolt kőeszközök[szerkesztés]

Csiszolt kőbalták a paleolit korból, i. e. 30 000 (Tokiói Nemzeti Múzeum)

A japán paleolitikum sajátossága, hogy már ebben a korban megjelentek itt, a világon először, a magvak őrlésére használt kőszerszámok és a csiszolt kőeszközök is, amik máshol csak a neolitikumban, i. e. 10 000 körül bukkantak fel.[6] Ezt a gyors fejlődést az akkor uralkodó kedvező éghajlatnak tulajdonítják. Emiatt a japán őskőkorszak szakaszait nem lehet pontosan azonosítani a világ más területeivel, ahol a paleolitikum sajátossága a pattintott kőszerszámok alkalmazása volt. A japán paleolitikum eszközei így már i. e. 30 000 körül mutatnak mezolitikus és neolitikus vonásokat is.

Az utolsó jégkorszak[szerkesztés]

Az utolsó nagy jégkorszak, a Würm-glaciális idején újra csak néhány ezer főre fogyatkozott az a népesség, amely megbirkózott a szubarktikus viszonyokkal. Ekkor a mai japán szigetek északi részén tundrák váltakoztak sarkvidéki erdőkkel. A széles levelű örökzöld erdőségek Kjúsú legdélebbi sarkába szorultak vissza.[7]

Az ezt követő felmelegedés idején újra észak felé terjedtek a mérsékelt övi és nyomukban a szubtrópikus erdők. A lakosság gyorsan növekedett, a helyi népszaporulatot kiegészítették a bevándorlók is.[8] A megafauna sorsa megpecsételődött, az egyes fajok egyedszáma a szaporodási küszöb alá esett és kipusztultak.[9]

A lakosság egyre nagyobb része tért át a letelepedett életmódra. A temetkezés a vallásos képzetek megerősödéséről tanúskodik, megjelentek a kulturális jellegű tárgyak és a cserekereskedelem jelei. Megkezdődött a Dzsómon-kor.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Totman 48. oldal
  2. Totman 49. oldal
  3. Hoshino Iseki Museum, Tochigi Pref.
  4. "Ancient Jomon of Japan", Habu Jinko, Cambridge Press, 2004[1][2]
  5. Aramaki, Shigeo (1984). „Formation of the Aira Caldera, Southern Kyushu, ∼22,000 Years Ago”. Journal of Geophysical Research 89 (B10), 8485–8501. o. DOI:10.1029/JB089iB10p08485.  
  6. "Prehistoric Japan, New perspectives on insular East Asia", Keiji Imamura, University of Hawai Press, Honolulu, ISBN 0824818539
  7. Totman 51. oldal
  8. Totman 51. oldal
  9. Totman 52. oldal
  10. Totman 52. oldal

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]