A hármas szövetség háborúja
| Paraguayi nagy háború | |||
| Dél-amerikai háború | |||
 | |||
| Dátum | 1864. október 12.; – 1870. március 1. | ||
| Helyszín | Paraguay, Brazília, Uruguay | ||
| Casus belli | Paraguay hadüzenet nélkül megtámadja Brazíliát és Uruguayt, majd miután Argentína visszautasította a segítségadást Paraguaynak, így Paraguay hadüzenetet küld Argentínának is. | ||
| Eredmény | A Hármas szövetség megszállja Paraguayt | ||
| Terület- változások | Paraguayt 3 felé osztják | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz A hármas szövetség háborúja témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
A hármas szövetség háborúja (más néven: a paraguayi nagy háború) egy hat éven át, 1865 és 1870 között zajló háború volt Paraguay és a hármas szövetséget alkotó országok: Argentína, Brazília és Uruguay között.
Tartalomjegyzék
Előzmények[szerkesztés]
Paraguay az 1800-as évek közepére Dél-Amerika erős országai közé tartozott. 1841-ben Carlos Antonio López került Paraguay élére. Az elnök fejlesztette az ország gazdaságát, és nyílt titok volt, hogy Paraguayt önellátóvá szeretné tenni. 1862-ben hunyt el, és fia, Francisco Solano López lett az új elnök, aki Bonaparte Napóleon csodálója volt, és úgy gondolta, ő is nagy dolgokra termett. Arra kereste a lehetőségeket, hogy nemzetközi hírnevet szerezzen.
A háború[szerkesztés]
1864-ben a szomszédos Brazília határviszályok miatt lerohanta Uruguayt. Az elnök, attól tartva, hogy a brazilok Paraguayt is lerohannák, ezért megszállta Mato Grosso tartományt. Azonban ez nem volt elég neki, később katonákat küldött Uruguayba is, sőt – miután Argentína elutasította, hogy területén paraguayi csapatmozgások történjenek – hadat üzent az argentinoknak is.
A három megtámadott ország szövetséget kötött, és megegyeztek abban, hogy lerohanják Paraguayt, és felosztják a három ország között. A gyengén felszerelt paraguayi haderőt gyorsan kiverték Brazília és Uruguay területeiről. Ekkor Francisco Solano López elnök már hajlott volna a béketárgyalásokra, ám a három ország nem hajlott erre. 1868-ra elfoglalták Asunciónt, Paraguay fővárosát. Az ország lakosainak életét azonban nemcsak a három szomszédos állammal vívott harc keserítette meg: López elnök gyakorlatilag minden férfit bevonultatott a hadseregbe, így nem maradt olyan munkás, aki a földeken tudott volna dolgozni. Az emiatt kialakuló éhínségben több ezren vesztették életüket. A halottak számát az elnök is jelentősen növelte: az elárulástól való félelmében ugyanis százával végeztette ki az embereket, köztük leghűségesebb híveit, valamint édesanyját és testvérét is. Végső kétségbeesésében pedig gyermekekből szervezett katonai alakulatokat – ezeknek a dandároknak kellett volna megfékezniük a hármas szövetség támadásait. Az ellenség félrevezetésére szakállat és bajuszt aggattak a fiúkra. Ám a gyerekeknek nem sikerült az ellenség feltartóztatása. Végül az 1869-től gerillaharcot folytató Lópezt Paraguay északkeleti részén 1870-ben a brazilok elfogták és lelőtték, hivatalosan is befejezve a háborút.
Következmények[szerkesztés]
Az öt évig tartó vérontás – illetve az éhínség – eredményeképpen 1,4 millió lakosú ország elvesztette férfi lakosainak 80 százalékát. A megmaradt 220 ezer fős lakosságban pedig drasztikusan megváltozott a nemek szerinti arány: négy nőre jutott egy férfi. Az ország csak 1948-ra érte el újra a háború előtti lakosságszámot. Paraguay véglegesen elvesztette követelését olyan területekre, amelyek hovatartozásán a háború előtt is tárgyaltak Brazíliával és Argentínával. Összesen mintegy 140 ezer négyzetkilométer volt érintett.
Utókor véleménye[szerkesztés]
A történészek a mai napig kérdések tucatjaira igyekeznek választ adni azzal kapcsolatban, hogy miért ment bele López a háromfrontos háborúba. Sokak szerint ez volt a világtörténelem legértelmetlenebb és legfeleslegesebb fegyveres konfliktusa, mivel a paraguayi elnöknek gyakorlatilag semmilyen oka nem volt arra, hogy hadba lépjen erősebb szomszédjai ellen.
