AI–26

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
AI–26
A LiT–3 lengyel licencváltozat, amelyet az SM–1 helikopteren alkalmaztak
A LiT–3 lengyel licencváltozat, amelyet az SM–1 helikopteren alkalmaztak

Ország  Szovjetunió
Gyártó
Tervező ZMKB Progressz (főkonstruktőr: Alekszandr Ivcsenko)
Fő alkalmazás Mi–1
Sorozatgyártás 1946–1970
Gyártási darabszám kb. 4000
A Wikimédia Commons tartalmaz AI–26 témájú médiaállományokat.
Lengyel LiT–3 licencváltozat a Lengyel Repülési Múzeumban. A képen jól látható a helikopteres alkalmazáshoz szükséges ventilátor

Az AI–26 (oroszul: АИ–26) szovjet gyártmányú, héthengeres, léghűtéses csillagmotor az 1940-es évek második feléből. Alekszandr Ivcsenko vezetésével tervezték és 1946-től folyt a sorozatgyártása a Zaporizzsjai Motorgyárban. Ez volt az első, kifejezetten helikopterek számára készített repülőgépmotor a Szovjetunióban. Legnagyobb mennyiségben a Mi–1 helikopteren alkalmazták. Licenc alapján Lengyelországban is gyártották.

Története[szerkesztés]

A motort Alekszandr Ivcsenko tervezte 1945-ben. Ez volt a Zaporizzsjai Motorgyár (478. sz. üzem) mellett 1945. május 5-én létrehozott kísérleti tervezőiroda első, saját fejlesztésű motorja. Az 500 LE-s, héthengeres csillagmotor típusjelzése kezdetben M–26 volt. Később a típusjelzést a szovjet szokásoknak megfelelően a főkonstruktőr neve után AI–26GR-re módosították. A típusjelben a G betű a helikopterre (gelikopternij), az R betű a reduktorra (reduktornij) utal. A motor alapvetően a kétkoszorús AS–82 felének tekinthető AS–21-en alapul, annak konstrukciós megoldásait követi, emellett a gyártás egyszerűsítése érdekében több alkatrészt felhasználtak az AI–26-nál. A fékpadi próbák 1945. július 26-án kezdődtek el, akkor még a helikopteres üzemhez szükséges kiegészítő berendezések nélkül (ventilátor, reduktor, tengelykacsoló). Még ugyanabban a hónapban elkezdődtek a repülőgépes tesztek is egy Ju 52/3m fedélzetén. 1946 októberében-novemberében a motor átesett a hatósági próbákon. Ezt követően a motort ellátták a helikopteres alkalmazáshoz szükséges berendezésekkel. Az első ilyen példány 1946 májusában készült el. Októberig hat ilyen motor készült. Ezekkel a Bratuhin G–4-es helikopteren végeztek próbákat. 1947 végén született döntés a motor sorozatgyártásáról a Zaporizsjai Motorgyárban. Az első években csak kis mennyiségben készült, a nagyobb volumenű gyártás 1952-ben indult el.

1947–1949 között készítették el a növelt teljesítményű változatait, az 550 LE-s AI–26GRF és az 575 LE-s AI–26GRFL változatokat. Ezeket a motorokat alkalmazták a korai szovjet helikoptereknél, így a Bratuhin G–4, B–5, B–9, B–10 és B–11-es helikopteren, valamint a Jak–100-as helikopternél.

1948-bankészült el az 575 LE-s AI–26V változat, amelyet kifejezetten az 1950-es évek elején kifejlesztett Mi–1 helikopterhez szántak.

Lengyelországban 1963–1968 között licenc alapján gyártotta WSK PZL-Rzeszów LiT–3 jelzéssel. Ezt a 600 LE maximális teljesítményű licencváltozatot a Lengyelországban SM–1 jelzéssel gyártott Mi–1-es helikopteren, valamint ennek továbbfejlesztett változatánál, az SM–2-nél alkalmazták. Később a motor PZL–3S változatát merevszárnyú repülőgépek számára készítették Lengyelországban. A PZL–3S-t építették a PZL–106 Kruk mezőgazdasági repülőgépbe és az Air Tractor AT–400-ba is. A PZL–3S-nek később gyártották a reduktoros változatát is PZL–3SR típusjelzéssel.

Sorozatgyártása 1947-től az 1970-ig folyt. Több mint négyezer darabot gyártottak belőle.

Típusváltozatok[szerkesztés]

  • AI–26GR – 500 LE-s alapváltozat helikopterek számára
  • AI–26GRF – növelt teljesítményű, 550 LE-s változat helikopterekhez
  • AI–26GRFL – 575 LE-s változat
  • AI–26V – a Mi–1 helikopterhez gyártott 575 LE-s változat
  • LiT–3 – az AI–26V lengyel licencváltozata
  • PZL–3S – reduktor nélküli lengyel változat merevszárnyú repülőgépekhez
  • PZL–3SR – a PZL–3S reduktoros változata

Műszaki adatok (AI–26GR)[szerkesztés]

  • Hengerek száma: 7
  • Hengerátmérő: 155,5 mm
  • Löket: 155 mm
  • Hengerűrtartalom: 20,605 l
  • Kompresszióviszony: 6,4
  • Száraz tömeg: 395 kg
  • Maximális teljesítmény: 500 LE

Források[szerkesztés]

  • R. V. Kotyelnyikov: Otyecsesztvennije aviacionnije porsnyevije motori (1910–2009), Russzkij Fond Szogyejsztvija Obrazovanyiju i Nauke, Moszkva, 2010, ISBN 978-5-91244-017-5, pp. 436–440.

További információk[szerkesztés]