67P/Csurjumov–Geraszimenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
67P/Csurjumov–Geraszimenko
Felfedezése
Felfedező Klim Ivanovics Csurjumov, Szvetlana Ivanovna Geraszimenko
Felfedezés ideje 1969
Felfedezés helye Almati
Névadó
  • Klim Csurjumov
  • Svetlana Gerasimenko
Alternatív név 1969 R1, 1969 IV, 1969h, 1975 P1, 1976 VII, 1975i, 1982 VIII, 1982f, 1989 VI, 1988i
Pályaadatok
Epocha 2456646,5
(2013. december 20.)
Aphélium távolsága 5,6839 CsE
(2023. december 9.)
Perihélium távolsága 1,2429 CsE
Földközel 2015. aug. 13.
Fél nagytengely 3,4630 CsE
Pálya excentricitása 0,64113
Orbitális periódus 2353,07606597 nap
Keringési periódus 6,45 év
Közepes anomália 8,8599274335°
Inklináció 7,0418°
Felszálló csomó hossza 50,160°
Központi égitest Nap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő 3,4 km
Tömeg 3,14 ±0,21 ×1012 kg
Átlagos sűrűség 102 ±9 kg/m³
Felszíni gravitáció az egyenlítőnél m/s²
Forgási periódus 12,76129 h
Forgási sebesség 12,6 óránként
Albedó 0,06
Felszíni hőmérséklet −90 °C
Abszolút fényesség 12,9
A Wikimédia Commons tartalmaz 67P/Csurjumov–Geraszimenko témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A 67P/Csurjumov–Geraszimenko vagy Csurjumov–Geraszimenko egy üstökös, az ESA Rosetta űrszondájának célégitestje. A Tempel 1 után ez a második üstökös, amire ember alkotta tárgyat juttatnak, és az első, aminek felszínén műszereket helyeznek el.

Felfedezés[szerkesztés]

Ezt az üstököst Klim Ivanovics Csurjumov fedezte fel a 32P/Comas Solá üstökösről készült felvételen. A felvételt Szvetlana Ivanovna Geraszimenko készítette 1969. szeptember 11-én az Alma-atai Csillagvizsgálóban. Csurjumov egy üstökösszerű objektumot vett észre a kép szélén, amelyről úgy gondolta, hogy a Comas Solá. Miután visszatért saját intézetébe, Kijevbe, az összes felvételt részletesebben megvizsgálták. Október 22-én felfedezték, hogy nem a Comas Soláról van szó, mert a várt helyétől 1,8° távolságra volt. További alapos vizsgálat során megtalálták a Comas Solát, a másik objektum pedig az új üstökös volt.

Hubble képek[szerkesztés]

A Rosetta küldetés előkészítéséhez, 2003. március 12-én a Hubble űrtávcső (HST) lefényképezte a Csurjumov-Geraszimenko üstököst. Egy 3D-s modellt alkottak meg, ami különböző látószögekből számítógép alkotta képekből áll.

Jellemzői[szerkesztés]

Keringési ideje 6,5 év, központi magjának átmérője nagyjából 4 km, excentricitása 0,6, inklinációja 7,1°. 1840 előtt teljesen megfigyelhetetlen volt nagy perihéliumtávolsága (4 CsE) miatt. Közben a Jupiter gravitációs hatása ezt a távolságot 3 CsE-re csökkentette. 1959-ben egy újabb Jupiter-megközelítés a perihéliumot 1,28 CsE-re állította. A Csurjumov–Geraszimenko azóta ezen a pályán kering.

Maga az égitest nem egyetlen üstökös, hanem "bináris érintkező", egymásba kapcsolódott két objektum. Hőmérséklete miatt bizonyos, hogy nem csak jég, hanem porral borított területei is vannak.

Felszíne ultraviola fényben a szénpornál is feketébb. A vártnál kevesebb vízjég látható a felszínén.[1]

A Rosetta űrszonda Spectrometer for Ion and Neutral Analysis (ROSINA) műszerének mérései alapján az üstökös kómájában az alábbi molekulákat mutatták ki: víz, szén-dioxid, metán, nyomokban nitrogén és kén.[2]

A kisebbik nyúlvány mérete 2,6 × 2,3 × 1,8 km, a nagyobbik 4,1 × 3,3 × 1,8 km. Teljes térfogata 21,4 km³, és a Radio Science Instrument mérései szerint a tömege 10 milliárd tonna, ebből a sűrűsége 470 kg/m³.[3]

A tudósok 19 tartományt különböztetnek meg, amiknek a hagyományoknak megfelelően egyiptomi istenek neveit adják és a talaj típusának megfelelően csoportosítják.

Az üstökös felszínéről nagy mennyiségű vízpára távozik.

Fantáziarajz a Rosetta (űrszonda) 2014 szeptemberi közelítéséről az üstököshöz
Kezdetleges 3D ábra a magról a Hubble-űrtávcső 2003-as megfigyelései alapján

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]