2011-es angol labdarúgó-ligakupa-döntő
| 2011-es EFL Cup döntő | ||||||||||||||
| Kiírás: 2010–2011-es angol labdarúgó-ligakupa | ||||||||||||||
 | ||||||||||||||
| A mérkőzés végeredménye | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| A mérkőzés adatai | ||||||||||||||
| Dátum | 2011. február 27. | |||||||||||||
| Stadion | Wembley Stadion | |||||||||||||
| Város | London | |||||||||||||
| Játékvezető | Mike Dean[1] | |||||||||||||
| Nézőszám | 88 851 | |||||||||||||
| ||||||||||||||
A 2010–11-es EFL Cup döntőjét 2011. február 27-én a londoni Wembley Stadionban játszotta az Arsenal és a Birmingham City.[2] A mérkőzést a Birmingham City nyerte meg 2–1-re, így indulási jogot szerezve a 2011–2012-es Európa-liga-sorozatban való részvételre.[3]
Út a döntőbe[szerkesztés]
| Arsenal | Forduló | Birmingham City | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Erőnyerő | 2. forduló | Birmingham City | 3–2 | Rochdale | ||
| Tottenham Hotspur | 1–4 | Arsenal (h.u) | 3. forduló | Birmingham City | 3–1 | Milton Keynes Dons |
| Newcastle United | 0–4 | Arsenal | 4. forduló | Birmingham City | 1–1 (4–3 bün.) |
Brentford (h.u) |
| Arsenal | 2–0 | Wigan Athletic | 5. forduló | Birmingham City | 2–1 | Aston Villa |
| Ipswich Town | 1–0 | Arsenal | Elődöntő | West Ham United | 2–1 | Birmingham City |
| Arsenal | 3–0 | Ipswich Town | Birmingham City | 3–1 | West Ham United (h.u) | |
| Az Arsenal 3–1-es összesítéssel jutott tovább | A Birmingham City 4–3-as összesítéssel jutott tovább | |||||
Háttér[szerkesztés]
Az Arsenal a 2010-11-es idényben a két csapat bajnoki találkozóit hazai pályán és idegenben is egyaránt megnyerte. Októberben az Emirates Stadionban győztek 2–1-re, míg újév napján a St Andrews Stadionban diadalmaskodtak 3–0-ra.[4][5]
Az Arsenalnak ez volt a hatodik Ligakupa döntője, de ezek közül csak kettőt tudott megnyerni, legutóbb 1993-ban a Sheffield Wednesday ellen. A Birmingham City eddig a találkozóig egy döntőt játszott a Ligakupában; 1963-ban 3–1-re legyőzte az Aston Villa csapatát. A 2001-es Ligakupa-döntőt a Liverpool ellen szintén elveszítették, ráadásul azt a találkozót a cardiffi Millennium Stadionban rendezték, így a Birmingham City 55 év elteltével, az 1956-os Fa-kupa-döntőt követően lépett pályára a Wembley Stadionban rendezett kupafináléban.
A mérkőzés[szerkesztés]
Összefoglaló[szerkesztés]
A mérkőzés első perceiben Lee Bowyer helyzeténél Wojciech Szczęsny szabálytalankodott a birminghami támadóval, és bár a mérkőzés játékvezetője nem fújta le az esetet, a tévéfelvételek alapján utólagosan megállapítható volt, hogy az Arsenal kapusát ki kellett volna állítani.
A mérkőzés nagy részében a londoniak próbálkoztak több támadást indítani, összesen húsz alkalommal lőttek kapura, de Ben Foster ezekből mindössze egy gólt kapott. A kapus lett a találkozó legjobbja, egyúttal az első aki két különböző alkalommal is kiérdemelte az Alan Hardaker-trófeát.[6]
A Birmingham a 28. percben szerezte meg a vezetést a szerb Nikola Žigić fejes góljával. Az Arsenal tizenegy perccel később Robin van Persie góljával egyenlített, aki a Jack Wilshere lövése után kipattanó labdát juttatta a hálóba.
A félidőben döntetlen volt az állás, és egészen a mérkőzés hajrájáig így is maradt. A 83. percben csereként állt be a nigériai Obafemi Martins, aki hat perccel később eldöntötte a találkozót. Az Arsenalnak a hosszabbítással együtt négy és fél perce maradt az egyenlítésre, ami kevésnek bizonyult, így a Birmingham City nyerte meg a találkozót és a 2010-11-es Ligakupát.[7]
Statisztika[szerkesztés]
2011. február 27.
16:00 GMT |
| Arsenal | 1–2 | Birmingham City |
|---|---|---|
Van Persie  39'
|
(1–1) Jegyzőkönyv |
Žigić 28' Martins 89'
|
         Arsenal
|
   Birmingham City
|
|
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
|
Játékvezetők
A mérkőzés legjobbja
|
Szabályok
|
| Arsenal | Birmingham | |
|---|---|---|
| Lövés | 20 | 11 |
| Kaput eltaláló lövés | 12 | 7 |
| Labdabirtoklás | 56% | 44% |
| Szöglet | 6 | 3 |
| Szabálytalanság | 11 | 9 |
| Les | 2 | 4 |
| Sárga lap | 2 | 3 |
| Piros lap | 0 | 0 |
Forrás: BBC Sport[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e „Officials named for Carling Cup final”, football-league.co.uk, The Football League, 2011. január 31.. [2011. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 1.)
- ↑ „Carling Cup Draw Dates”, Carling Cup official website, Molson Coors Brewing Company. [2013. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. január 24.)
- ↑ McCarra, Kevin. „Obafemi Martins grabs glory as Birmingham beat Arsenal”, The Guardian, Guardian News and Media, 2011. február 27. (Hozzáférés: 2011. február 28.)
- ↑ Sheringham, Sam. „Arsenal 2–1 Birmingham”, BBC Sport, 2010. október 16. (Hozzáférés: 2011. január 26.)
- ↑ Magowan, Alistair. „Birmingham 0–3 Arsenal”, BBC Sport, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2011. január 26.)
- ↑ a b „Foster makes history at Wembley”, football-league.co.uk, The Football League, 2011. február 28.. [2012. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. március 4.)
- ↑ a b McNulty, Phil. „Martins the hero for Blues”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2011. február 27. (Hozzáférés: 2012. május 8.)