1. szimfónia (Nielsen)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
1. szimfónia
szimfónia

Szerző Carl Nielsen
Opusszám op. 7.
FS 16
CNW 25
Keletkezés 1889-1894
Ajánlás Anne Marie Carl-Nielsen
Ősbemutató 1894. március 14.
Koncertpalota
 Dánia, Koppenhága

Hangnem g-moll
Hangszerelés első hegedűk
másodhegedűk
brácsák
csellók
nagybőgők
2 fuvola
pikoló
2 oboa
2 klarinét
2 fagott
4 kürt
2 trombita
2 tenorharsona
basszusharsona
tuba
üstdob
Időtartam 33 perc
Tételek 1. Allegro orgoglioso
2. Andante
3. Allegro comodo
4. Finale. Allegro con fuoco

Carl Nielsen 1. g-moll szimfóniája (dánul: Symfoni nr. 1, op. 7., FS 16, CNW 25) 1889 és 1894 között íródott. Stílusában a szerző késő romantikus művei közé tartozik. A bemutatójára 1894. március 14-én került sor Koppenhágában.

Keletkezése[szerkesztés]

Emilie Demant Hatt, aki Nielsen korai műveit tanulmányozta és katalogizálta, szerint a szerző az első tételen már 1889-ben elkezdett dolgozni és a tétel befejezését 1889. szeptember 27-re datálja. Ezt követően Nielsen hosszabb ideig külföldön tartózkodott és csak 1891 nyarán tért vissza Dániába, ekkor folytatta a szimfónia megírását. A feleségéhez írott leveleiből kiderül, hogy ezt követően folyamatosan komponált kisebb részeket. A végső változaton az 1894. januári dátum szerepel. A művet a feleségének, Anne Marie Carl-Nielsennek ajánlotta.

Szerkezete[szerkesztés]

1. tétel (Allegro orgoglioso)
2. tétel (Andante)
3. tétel (Allegro comodo — Andante sostenuto — Tempo I)
4. tétel (Finale. Allegro con fuoco)

A szimfónia dallamvilágát Nielsen jellegzetes egyéni stílusa mellett dán népi motívumok jellemzik. A szimfónia g-mollban kezdődik és bár végig ez a domináns hangsor folyamatosan tart a negyedik tétel végén felhangzó C-dúrban íródott lezárás felé. Nielsen egy alkalommal C-dúr szimfóniának is nevezte. Az átmenet részeként a harmadik tétel már Esz-dúrban kezdődik, bár a negyedik tétel elején egy rövid időre visszatér a G-moll skála. Későbbi műveit már teljesen áthatja ez a fajta progresszív tonalitás, mely Nielsen védjegyévé is válik. Ezeket a műveit már a hangnem szabad keverése és ezáltal a hangulatok, érzelmek váltakozása, a színek, képek egybemosása jellemzi. Robert Simpson, zeneszerző, Nielsen munkásságának szakértője, szerint ez volt az első olyan szimfónia, mely más hangnemben ért véget, mint amivel elkezdődött.

Bemutatása és fogadtatása[szerkesztés]

A mű első bemutatójára 1894. március 14-én került sor a koppenhágai Koncertpalotában. A Dán Királyi Zenekart Johan Svendsen vezényelte. Az előadáson Nielsen volt a másodhegedűs. A művet külföldön először 1896. március 18-án Drezdában hallhatta a közönség. Itt a zenekart aga a szerző dirigálta. Az 1. szimfónia a tengerentúlon először 1906. október 19-én szerepelt a műsoron Chicagóban Frederick Stock vezényletével. Musikforeningen 1928. február 13-án játszotta a darab Nielsen és Ebbe Hamerik által módosított változatát. A koncerten a zenekart Hamerik irányította.

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]



  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap