Üstökös mangábé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Üstökös mangábé
Чёрный мангобей.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Gerinchúrosok
Altörzs: Gerincesek
Osztály: Emlősök
Rend: Főemlősök
Család: Cerkóffélék
Alcsalád: Cerkófmajomformák
Nemzetség: Lophocebus
Tudományos név
Lophocebus aterrimus
Oudemans, 1890
Elterjedés
Black Crested Mangabey area.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Üstökös mangábé témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökös mangábé témájú médiaállományokat és Üstökös mangábé témájú kategóriát.

Az üstökös mangábé (Lophocebus aterrimus) a cerkóffélék családjába tartozó, Közép-Afrikában honos majomfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Üstökös mangábé a párizsi állatkertben

Az üstökös mangábé közepes méretű majom, testhossza 45–65 cm közötti, farka pedig hosszabb mint a teste: 80–85 cm-es. A hímek jelentősen nagyobbak a nőstényeknél, az ő súlyuk 6–11 kg, míg a nőstényeké 4–7 kg között lehet. Testalkata karcsú, végtagjai hosszúak. A többi majomfajtól könnyen megkülönböztethető a feje tetején ágaskodó fekete szőrtaraj miatt. Egész testét fekete bunda borítja, csak az oldalra meredező pofaszakálla szürke. A kölykök szőrzete többnyire sötétebb, mint a felnőtteké. A legtöbb mangábétól eltérően felső szemhéjai nem világosak.

Két alfaja ismert, bár egyes szerzők (Groves 2001, 2005) külön fajnak ismerik el őket:

Elterjedése[szerkesztés]

Közép-afrikai faj, a Kongói Demokratikus Köztársaságban a Kongó folyótól délre, valamint Angolában fordul elő.

Erdei állat, elsődleges és másodlagos esőerdők, galériaerdők és mocsarak lakója.

Életmódja[szerkesztés]

Kölyökmangábé

AZ üstökös mangábé élete nagy részét a fák lombjai között, a lombkorona középső és felső szintjein (12–30 m-es magasságban) tölti. Ügyesen ugranak át egyik ágról a másikra, akár öt méteres távolságra is. Táplálék után kutatva időnként lemerészkednek a talajra. Nappal - főleg reggel - aktívak.

Étrendje gyümölcsökből és magvakból áll, amit virágokkal, zsenge levelekkel, nektárral vagy kéregdarabokkal egészít ki. Időnként elkap egy-egy rovart is. A táplálék feldarabolásában és feltörésében jókora metszőfogai és lapos zápfogai segítik. A táplálék egy részét nagy pofazacskóiban tárolja.

9-16 egyedből álló, több hímet és nőstényt tartalmazó csapatokat alkot. A csapat területe 48-70 hektárra terjed ki, de átfedhet a szomszédos csoportok territóriumával.

Legfőbb ellensége a koronás sas. Ha meglátnak egy sast, vészkiáltást hallatnak, majd a sűrű lombozat alatt keresnek menedéket és akár órákig csendben várják, hogy elmúljon a veszély.

A vadon élő üstökös mangábék szaporodása csak kevéssé ismert. Az ovuláló nőstény ivarszervének környéke rózsaszín lesz és megduzzad. 5,5-6 hónapos vemhesség után általában az esős évszakban, július-augusztusban hozzák világra egyetlen kölyküket. A felnövekvő nőstények a csoporttal maradnak, míg az ivarérett hímek elhagyják azt a csapatot ahol születtek és másikat keresnek.

Környezetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A fürge mangábé a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett státusszal szerepel. Az utóbbi harminc évben létszáma 20-25%-kal megfogyatkozott. A helyi lakosság vadászik rá és élőhelyét az erdőirtások veszélyeztetik. Szerepel a washingtoni egyezmény II. függelékében, vagyis kereskedelme korlátozott.

Források[szerkesztés]