Ókori görög pankráció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ókori görög pankráció
Foul pankration at Kylix by the Foundry Painter BM VaseE78.jpg
pankrátorok egy i. e. 5. századi athéni vörösalakos külikszen

Egyéb nevek Ókori olimpiai pankráció
Eredet Görögország
Első játék i. e. 648
Technikák boksz és birkózás
Olimpiai Az ókori olimpiai játékok része
Ebből fejlődött
Rá alapszik
ökölvívás és birkózás

Az ókori görög pankráció (újgörög παγκράτιον, azaz „minden erő” – πᾶν + κράτος) az ógörög sport egyik sportága, a pánhellén játékok versenyeinek állandó szereplője a klasszikus korban i. e. 648-tól. Nem azonos a mai pankrációval, amit más nyelveken nem is pankrációnak, hanem wrestlingnek neveznek, sőt nem is hasonlít hozzá, inkább a mai szabadfogású birkózás előzménye. Tulajdonképpen az ókori görög birkózás (palé) és az ókori görög ökölvívás (pügmé) összetett versenyszáma, amiről azt tartották, hogy a harcosok legjobb sportja. Volt azonban más vélemény is, Philosztratosz szerint a pankrátor a legjobb ökölvívó a birkózók között és a legjobb birkózó az ökölvívók között. Platón a csonka ökölvívás és a csonka birkózás összekapcsolásának tartotta.

Az olümpiai játékok utolsóként bevezetett sportága. A küzdelemben minden megengedett volt, ami az ökölvívásban és a birkózásban szabályos, kivéve az ökölvívók kézszíjait, mivel e sportágban ősi módon csupasz ököllel harcoltak. Csak a szemre és a nemi szervekre nem lehetett ütni, a test-test elleni küzdelemben nem lehetett harapni és karmolni. A küzdelem addig tartott, amíg valamelyik fél harcképtelenné nem vált. Ezt elérhették kiütéssel vagy földre szorítással, ízületfeszítésekkel – amelyek nem ritkán törésekkel végződtek, sőt egy teljesen szabályos mérkőzés után a kétszeres pankrációbajnok, Arrhakhión holtan maradt a ringben. Nem volt szabálytalan a leszorított ellenfél ütése sem, ebben a mai, busido néven is ismert PFC-re hasonlít. A szabálytalankodókat a bírók vesszőcsapásokkal figyelmeztették. Plutarkhosz feljegyezte, hogy az athéni gümnaszionban Alkibiadész megharapta ellenfelét. Szósztratészt és Leóntikoszt „ujjtördelőnek” (akrokherszitész) nevezték módszereik miatt.

A pankráció is két alapvető változattal bírt, mint a birkózás, az egyenes tartású (anó vagy orthosztaden) és a „föld szintjén folyó” (kató). Nem voltak menetek, időkorlátozás, nem ismerték a súlycsoportokat sem. Egyetlen korlátozás a „fiúk” és „férfiak” elkülönítése volt.

A mai sportok egyike sem származtatható közvetlenül az ókori pankrációból. A magyarul pankrációnak nevezett wrestling bizonyos mértékben hasonlít hozzá, de annak színpadiassága és a könyökütések nélkül. A többi mai küzdősport, ahol ütés és földharc is lehetséges, szinte mindegyikében megengedett rúgás is, amit az ókoriban nem volt, hiszen az ökölvívás sem ismerte a rúgást.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap