Észak-bajkáli-felföld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Észak-bajkáli-felföld (Северо-Байкальское нагорье)
Az Inyaptuk masszívum (Burjátföld)
Az Inyaptuk masszívum (Burjátföld)

Hely  Oroszország
Legmagasabb pont Inyaptuk (2578 m)
Elhelyezkedése
Észak-bajkáli-felföld (Burjátföld)
Észak-bajkáli-felföld
Észak-bajkáli-felföld
Pozíció Burjátföld térképén
é. sz. 56° 24′ 29″, k. h. 111° 06′ 07″Koordináták: é. sz. 56° 24′ 29″, k. h. 111° 06′ 07″

Az Észak-bajkáli-felföld (oroszul: Северо-Байкальское нагорье, Szevero-bajkalszkoje nagorje) tájegység Oroszországban, Szibéria déli részén, a bajkálontúli északi felföldek egyike. Közigazgatásilag az Irkutszki területhez és Burjátföldhöz tartozik.

Jellemzői[szerkesztés]

A Bajkál-tótól északkeletre helyezkedik el. Délen a Felső-angarai-hegység (Verhnyeangarszkij hrebet) határolja, északnyugaton meredeken ereszkedik le a Léna völgye és azontúl a Léna-felföld felé. Északkeleten a Vityim választja el a Patom-felföldtől.

Keskeny völgyekkel elválasztott, 1100–1600 m magas hegyek rendszeréből áll, de legmagasabb csúcsa 2500 méter fölé emelkedik (Inyaptuk, 2578 m). Metamorf prekambriumi és alsó-paleozoós kőzetekből épül fel.

A hegyoldalakat vörösfenyőből álló tajga borítja, a magasabb tetőket hegyi tundra növénytársulásai uralják. Ásványkincsei közül kiemelkedik a muszkovitcsillám, melyből nagy készletek vannak a Mama és a Csuja folyók közén.[1]

A felföldet átszelő egyik legnagyobb folyó a Lénába torkolló Csaja (353 km).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Székely András i. m. 464. o.

Források[szerkesztés]