Érzelmi intelligencia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az érzelmi intelligencia (EI) az intelligencia vagy a képességek azon fajtája, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos.

A kifejezés eredete[szerkesztés]

1920-ban E. L. Thorndike a Columbia egyetemen a „társas intelligencia” kifejezést használta, hogy leírja azt a képességet, ami meghatározza, hogyan képes az ember másokkal kapcsolatot teremteni és azt fenntartani, vagy ami meghatározza ennek a kapcsolatnak a minőségét. 1975-ben, Howard Gardner írása a The Shattered Mind elindította a több részből álló intelligencia modelljének kialakulását és fejlődését. Gardner nyolcfajta intelligenciát azonosított, amit később további kettővel kiegészítettek. Ezek tartalmazzák az interperszonális és az intraperszonális intelligenciát. Több pszichológus, köztük Gardner, úgy véli, hogy a hagyományos intelligenciára irányuló mérésekkel, mint az IQ-tesztek, nem lehet teljesen megmagyarázni ezt a kognitív képességet. (Smith 2002) A területre irányuló komolyabb kutatások az 1980-as években indultak meg Peter Salovay és John „Jack” Mayer vezetésével. Az ő munkájuk, ami fejlődőképesnek bizonyult, az intelligencia részévé tette a fogalmat. Mayer és Salovay folytatta a kutatásokat. Az érzelmi hányados először Keith Beasly cikkében jelent meg 1987-ben. Számos megállapítása van az érzelmi intelligenciának, amelyek mind más modellt és más méréseket hirdetnek.
  • 1995, a Time magazin cikke
1995 októberében Nanvy Gibbs érzelmi intelligenciáról írt cikke megjelent a Time magazinban. Ebben a cikkben megemlíti Goleman könyvét és Mayer és Salovay munkáját. A cikk nagyon megnövelte a könyv népszerűségét, és dominószerűen elindította a média érdeklődését az érzelmi intelligenciával kapcsolatban.

EQ[szerkesztés]

Az EQ (Emotional Quotient) az érzelmi intelligencia IQ-hoz hasonló elven megalkotott mérési módja, illetve ennek eredménye. Mivel a mérése nem egységes, az egyes módszerek gyakran nem hasonlíthatók össze, csupán az azonos módszerrel vizsgált eredményekből lehet következtetéseket levonni.

Mayer és Salovey négy kategóriája[szerkesztés]

Tanulmánysorozatában John D. Mayer és Peter Salovey vezette be ezen fogalmat a pszichológiába. Szerintük az érzelmek érzékelésének és megértésének képessége egy újfajta intelligenciát határoz meg. A Mayer–Salovey-modell az érzelmi intelligenciát az érzelmi információk megértésének képességével, és az érzelmekkel való érvelés képességével definiálja. Az érzelmi intelligenciát pontosabban négy fő területre osztják:

  1. képesség az érzelmek pontos érzékelésére
  2. képesség a gondolkodás érzelmek segítségével való előremozdításában
  3. képesség az érzelmek jelentésének megértésére
  4. képesség az érzelmek kezelésére

Ezt a négy képességet a szerzők egy képességi teszttel határozzák meg (melynek számos változata létezik, a legutolsó belőlük a MSCEIT V2.0).

Mayer és Salovey 1990-től kezdve publikálták az eredeti elméletüket, amit szakmán belül is számos kritika ért.

Daniel Goleman[szerkesztés]

Goleman EI definíciója[szerkesztés]

Goleman öt érzelmi készség kategóriája[szerkesztés]

Kitágítva Howard Gardner intelligenciafajtáinak meghatározását, Salovey az érzelmi intelligencia öt kategóriáját jelölte ki. Goleman (1995) átvette Salovey definícióját, és a következő öt érzelmi készség kategóriát határozta meg:

  1. A képesség felismerni és megnevezni saját érzelmi állapotunkat; megérteni a kapcsolatot az érzelmeink, gondolataink és tetteink között.
  2. Az érzelmeink kezelésének a képessége – képesnek lenni ellenőrzést gyakorolni felettük, illetve a nem kívánatos érzelmi állapotokat kívánatosabb érzelmi állapotok irányába tolni el.
  3. Képesség arra, hogy tudatosan olyan érzelmi állapotba kerüljünk, amely produktivitáshoz és sikerességhez vezet. (Az önmotiválás képessége.)
  4. Képesség mások érzéseinek olvasására, érzékenynek lenni azokra, illetve befolyásolni őket.
  5. Képesség kielégítő kapcsolatok létrehozására és fenntartására. (Goleman, 1995)

Kritika[szerkesztés]

"Nincs olyan, hogy érzelmi intelligencia. Hadd ismételjem meg: nincs olyan, hogy érzelmi intelligencia." — Jordan B. Peterson, kanadai pszichológus professzor.[1]

A prominens nézet a tudományos szakirodalomban hogy az EI jellemvonások gyűjteménye (Trait EI) és nem pedig egyfajta intelligencia.[2][3][4]

Elméleti alapok kritikái[szerkesztés]

Nem lehet intelligenciaként tekinteni rá.[szerkesztés]

Golemant az a kritika érte, hogy már a kiindulópontként is egyfajta intelligenciaként tekintett az EI koncepciójára. Eysenck (2000)[5] azt írja Goleman EI definíciója az egyik legjobb példája annak az abszurd tendenciának hogy manapság szinte minden viselkedést intelligenciának neveznek. Eysenck szerint a szerző megalapozatlan feltételezéseket tart fenn az intelligenciáról általában. Továbbá ha az 5 felsorolt képesség meghatározná az "emocionális intelligenciát" akkor magas korrelációnak kéne fennállnia közöttük, de nem ez a helyzet.

Locke (2005)[6] Szintén az intelligencia félreértelmezésének tartja a modellt, és egy alternatív értelmezést fogalmaz meg miszerint nem egy újfajta intelligenciáról van szó hanem egy általánosan elfogadott koncepció ,az absztrakt gondolkodás képességének érzelmekre való vonatkoztatásáról. Szerinte ezt egyfajta készségnek kell tekinteni.

A kritikák lényege hogy a tudományos kutatás az érvényes és konzisztens modellek használhatóságán alapul és már az EI koncepciója előtt is bejáratott elméleti megkülönböztetések voltak olyan fogalmakra mint a képességek, készségek, habitusok, teljesítmények, attitűdök, értékek és személyiségvonások, valamint érzelmi állapotok. Ezért egyes szakemberek úgy gondolják az EI koncepciója csak összeolvasztja és összekeveri a már létező érvényes fogalmakat.[7]

Alacsony az előrejelző képessége.[szerkesztés]

Landy (2005)[8] azt állítja rákövetkező tanulmányok a témában semmi vagy közel semmi előrejelző képességet nem jeleztek a modell számára. Landy szerint az hogy néhány tanulmány megítélt egy szerény hasznosságot annak a metodológiai hibának a következménye hogy az EI-t volt hogy az absztrakt intelligenciával hasonlították össze és a személyiségjegyekkel nem, vagy éppen fordítva, de nem kontrollálták mindkét tényezőt egyidejűleg.

Hasonlóképpen más kutatók is kritizálták hogy az EI túlságosan egybevág bizonyos ismert személyiségjegyekkel mint a neurotikus és az extrovertált skála a Big 5 modellben.[9]

A képességteszt kritikái[szerkesztés]

Konformitást jelöl és nem képességet[szerkesztés]

Ez az érv az MSCEIT konszenzuson alapuló értékeléséből indul ki és abból a tényből hogy az eredmények negatív eloszlásúak (jobban beazonosítják az alacsony érzelmi intelligenciát mint a magasat). Roberts et al. (2001)[10]

Tudást jelöl és nem képességet[szerkesztés]

Brody (2004)[11] azt kifogásolja hogy a teszt az érzelmek ismeretét méri de azt nem feltétlen hogy a résztvevők képesek e megfelelő érzelmi válaszra az azonosított helyzetben.

Személyiséget és általános intelligenciát mér[szerkesztés]

Schulte, Ree, Carretta (2004)[12] sikeresen megjósolták az EI-t általános intelligencia (Wonderlic Personnel Test) és barátságosság (NEO-PI) tesztek segítségével valamint a résztvevők nemének figyelembevételével. Ez bizonyításnak tekinthető arra hogy az érzelmi intelligencia nem valami új tulajdonságot ír le, hanem főként e két tulajdonság kombinációját.

További információk[szerkesztés]

  1. Jordan B Peterson's answer to What is more beneficial in all aspects of life; a high EQ or IQ? This question is based on the assumption that only your EQ or IQ is high with the other being average or below this average. - Quora (en nyelven). www.quora.com. (Hozzáférés: 2018. július 12.)
  2. Mikolajczak, Moira, Cecile (2007. június 1.). „Psychometric properties of the Trait Emotional Intelligence Questionnaire: factor structure, reliability, construct, and incremental validity in a French-speaking population”. Journal of Personality Assessment 88 (3), 338–353. o. DOI:10.1080/00223890701333431. ISSN 0022-3891. PMID 17518555.  
  3. (2008. december 1.) „The stability and change of trait emotional intelligence, conflict communication patterns, and relationship satisfaction: A one-year longitudinal study” (en nyelven). Personality and Individual Differences 45 (8), 738–743. o. DOI:10.1016/j.paid.2008.07.023. ISSN 0191-8869.  
  4. (2009. február 1.) „A reaction time study of responses to trait and ability emotional intelligence test items” (en nyelven). Personality and Individual Differences 46 (3), 381–383. o. DOI:10.1016/j.paid.2008.10.025. ISSN 0191-8869.  
  5. Eysenck, H. J. (Hans Jurgen), 1916-1997: Intelligence : a new look. 1998. ISBN 156000360X Hozzáférés: 2018. okt. 10.  
  6. Locke, Edwin A. (2005. november 19.). „Why emotional intelligence is an invalid concept” (en nyelven). Journal of Organizational Behavior 26 (4), 425–431. o. DOI:10.1002/job.318. ISSN 0894-3796.  
  7. Emotional Intelligence? I'm not feeling it.. www.everydaypsychology.com. (Hozzáférés: 2018. október 10.)
  8. Landy, Frank J. (2005. november 19.). „Some historical and scientific issues related to research on emotional intelligence” (en nyelven). Journal of Organizational Behavior 26 (4), 411–424. o. DOI:10.1002/job.317. ISSN 0894-3796.  
  9. Petrides, K. V., Flora (2007. május 1.). „The location of trait emotional intelligence in personality factor space” (en nyelven). British Journal of Psychology 98 (2), 273–289. o. DOI:10.1348/000712606x120618. ISSN 0007-1269.  
  10. Roberts, Richard D., Gerald (2001. november 19.). „Does emotional intelligence meet traditional standards for an intelligence? Some new data and conclusions.” (en nyelven). Emotion 1 (3), 196–231. o. DOI:10.1037/1528-3542.1.3.196. ISSN 1931-1516.  
  11. (2004. július 1.) „COMMENTARIES on "Seven Myths About Emotional Intelligence" and "Emotional Intelligence: Theory, Findings, and Implications"” (en nyelven). Psychological Inquiry 15 (3), 216–238. o. DOI:10.1207/s15327965pli1503_03. ISSN 1047-840X.  
  12. (2004. október 1.) „Emotional intelligence: not much more than g and personality” (en nyelven). Personality and Individual Differences 37 (5), 1059–1068. o. DOI:10.1016/j.paid.2003.11.014. ISSN 0191-8869.