Énekes gezerigó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Énekes gezerigó
Az énekes gezerigó éneke

Az énekes gezerigó éneke
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Gezerigófélék (Mimidae)
Nem: Mimus
Faj: M. polyglottos
Tudományos név
Mimus polyglottos
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Énekes gezerigó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Énekes gezerigó témájú médiaállományokat és Énekes gezerigó témájú kategóriát.

Az énekes gezerigó más néven amerikai gezerigó (Mimus polyglottos) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a gezerigófélék (Mimidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Turdus nembe Turdus polyglottos néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Mimus polyglottos orpheus (Linnaeus, 1758)
  • Mimus polyglottos polyglottos (Linnaeus, 1758)[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok területén él. Déli irányban Mexikóig terjed az állomány, de előfordul a Karib-tengeri szigeteken is. Hawaii-n és a Bermuda-szigeteken is meghonosították.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi lombhullató erdők és cserjések, valamint vidéki kertek és másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 23–28 centiméter, testtömege 36–56 gramm,[3] farokhossza 12–14 centiméter. A hím és a tojó hátoldala egyaránt sötétszürke, hasoldaluk pedig világosszürke.

Életmódja[szerkesztés]

Tápláléka rovarokból és gyümölcsökből áll.[3] Költési szezonon kívül magányosan él. Nagyon jó hangutánzó, más madarak nótáját, különféle zajokat, sőt emberi hangokat is szívesen utánoz.

Szaporodása[szerkesztés]

A költési időszak nyár elejétől, nyár végéig tart, ebben az időben akár kétszer-háromszor is költhet. A fészek ágakból készül, körülbelül egy méterrel a föld felett. Egy fészekaljban 3–6 kékeszöld, barnán pettyezett tojás van, ezeken 9–12 napig kotlik a tojó, a hím csak akkor kotlik, amikor a tojó táplálkozni megy. A fiatal madarak 14 napos korukban repülnek ki.

Tojásai
és fiókája

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 11.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]