Ásványi sav

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az ásványi savak szervetlen vegyületből származtatható savak egyértelműen nem definiált csoportja. Eredetileg mindazon savakra használták, melyek sói ásványként előfordultak, bár egyes források csak a kénsavat, sósavat és salétromsavat sorolják ide.[1][2][3] Az ásványi savak vízben oldva hidrogénionra és savmaradékionra (konjugált bázis) disszociálnak.

Tulajdonságaik[szerkesztés]

A leggyakoribb ásványi savak a kénsav, sósav és salétromsav. A tágabb értelemben vett csoportban a savi erősségük széles skálán változik: a nagyon erőstől (például kénsav) a nagyon gyengéig (bórsav) terjed. Vízben általában jól, szerves oldószerekben nem oldódnak.

A vegyipar számos ágában alkalmazzák őket, szerves és szervetlen vegyületek szintézisének nyersanyagai. Nagy mennyiségben gyártják őket kereskedelmi felhasználásra, különösen a kénsavat, salétromsavat és sósavat.

Maró hatásuk révén közvetlenül is hasznosítják őket, például a sósav híg oldatával távolítják el a kazánokban lerakódó vízkövet (kazánkövet) – megfelelő óvintézkedések mellett, hogy maga a kazán ne károsodjon a sav hatására.

Példák[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Römpp vegyészeti lexikon: Első kötet A–E. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 221. o. (1981). ISBN 963 10 3270 1 
  2. IX. Sav-bázis folyamatok. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  3. Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 485. o. ISBN 963-05-6800-4  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mineral acids című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.