Árkus József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Árkus József
Születési név Árkus József
Született magyar 1919-1946 Nagykanizsa
1930. november 1.
Elhunyt magyar Budapest
1992. szeptember 28. (61 évesen)
Foglalkozása újságíró, humorista, konferanszié, főszerkesztő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Árkus József témájú médiaállományokat.

Árkus József (Nagykanizsa, 1930. november 1.Budapest, 1992. szeptember 28.) magyar újságíró, humorista, konferanszié volt, az 1980-as évek egyik legnépszerűbb nevettetője, a Ludas Matyi hetilap és a Parabola című népszerű szatirikus televízió-műsor főszerkesztője.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja már gyermekkorában elhagyta Nagykanizsát.

1965-ben és 1966-ban a Magyar Rádiónál dolgozott, 1966 és 1975 közt a Népszabadság munkatársa volt. 1976-tól vezette Tabi László utódjaként a Ludas Matyi élclapot 1990-ig, amikor a szerkesztőség jó részével együtt megalapította az Új Ludast, és ennek is főszerkesztője lett.

A hagyományosan a kommunista állampárt hivatalos irányvonalát a humor eszközeivel propagáló Ludas Matyi élén egy ízben komoly megrovásban részesült és féléves pártiskolára kötelezték, amikor az augusztus 20-ai ünnepre a lap az áremelésekre utalva „Éljen augusztus 26,50” felirattal a címlapján jelent meg.

A Mikroszkóp Színpad háziszerzője volt és sokáig szerkesztette az újságíróbálra megjelenő időszakos kiadványt, a Tollasbált.

Árkus József urnafülkéje Budapesten (Farkasréti temető, 60-1-128. fülke).

A Parabola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy országos ismertséget a Parabola szerzett neki, amely az akkor még versenytárs nélküli állami televízió egyik legnépszerűbb műsora volt az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején. A Parabola eredetileg külpolitikai műsor volt, amelyet Árkus 1972-ben vett át Varga Józseftől, és fokozatosan részben belpolitikai műsorrá fejlesztette, miközben egyre nagyobb szerepet kapott benne a humor.

Népszerűségét a műsor részben Árkus személyének, részben annak köszönhette, hogy a felhasznált belföldi és külföldi mozgóképanyag köre, beleértve a televízióban addig csak játékfilmekben és korlátozottan adagolt meztelenséget, illetve a hozzárendelt szatirikus kommentárok módszere teljes újdonságot jelentett a magyar televíziózásban és humorban.

„Senki őelőtte nem merészkedett olyan szférákba, mint a minduntalan összepuszilkodó vezető elvtársak, a mozgalmi dalok ügyetlen szövegei, Lenin macskája, Kádár metrójegye. Éles mondataival, tűhegyes találataival megostromolt olyan egykori erődítményeket is, mint a szocialista álparlament, a rendőrség, az agyonmisztifikált űrhajósok vagy az önmenedzselők maffiája” – írta róla a 2001-ben megjelent Humorlexikon.

A Parabola szilveszteri különkiadása a Szuperbola volt.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A bolgár néphadsereg (Zrínyi Honvéd Kiadó, Budapest, 1958)
  • Matrózok a viharban (Lengyel Lászlóval közösen, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1959)
  • Lenin-fiúk – Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaság hős védelmezőire (szerk.: Rábai Ferenc, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1960)
  • Három nép hőse (Zrínyi Kiadó, Budapest, 1962)
  • A brüsszeli Magyar Század (Zrínyi Kiadó, Budapest, 1964)
  • Tűztengerben (Zrínyi Kiadó, Budapest, 1965)
  • Kettőslátás (Interpress, Budapest, 1985)
  • Le vagyunk értékelve (Kossuth, Debrecen, 1988)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]