Munkácsy Mihály

Munkácsy Mihály arcképe

Munkácsy Mihály (Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.): festő.

Élete

Fájl:Elitelt.jpg

Siralomház – részlet

Cigánytábor

Golgota

Lieb Mihályként született Kárpátalján, vagyis Munkácson 1844. február 20-án, ezt a nevét 1868-ig használta, majd 1880-ig Munkácsiként írta a nevét. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília.

Szülei korán – hétéves korában – elhunytak, így anyai nagybátyjához Reök Istvánhoz került 1851 -ben, aki 1854-ben egy asztaloshoz adta inasnak. 14 éves korában Aradra ment, ahol koplalás és nyomor között tengődött, így visszatért nagybátyjához. Ekkor ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki tanítgatta, majd magához vette. 1863-ban Szamossy tanácsára képezni kezdte magát. Pestre ment, onnan 1865-ben Bécsbe, majd 1866-tól Münchenben tanult festészetet Wagner Sándor műhelyében. 1868-ban Düsseldorfban is tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel.

1869 telén kiállította Siralomház című festményét Düsseldorfban, amely rögtön megtetszett egy párizsi Szalonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményt Párizsban rengetegen látták, aranyéremmel tüntették ki. Munkácsy ekkor (26 éves volt) a világváros leghíresebb festője lett. Ennek hatására 1872-ben áthelyezte műhelyét Párizsba, ahol elkészítette legfontosabb műveit.Depressziós lett, öngyilkosságot kísérelt meg. 1873 Öt műve szerepelt a Bécsi Világkiállításon; barátjával, Paál Lászlóval Barbizonba utazott; az év végén elfoglalta új, igen előkelő műtermét. 1874 Házasságot kötött De Marches báró özvegyével, Cecile-lel, a Colpachról induló, a többek között Baselt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút egyik állomása Békéscsaba volt, ahol műtermet rendezett be, ekkor készült a Poros út I.. A Salonban kiállította a Zálogházat. 1876 Bemutatta a Műteremben c. festményt, ami új alkotói szakasz kezdete volt. 1878 A Párizsi Világkiállításon a Miltonnal szerepelt, amely révén új műkereskedővel került kapcsolatba Sedelmayer személyében, aki a képet Európa számos művészeti központjában bemutatta. 1881 Elkészült a Krisztus Pilátus előtt. 1882 Budapesten nemességet kapott Ferenc Józseftől. 1884 Befejezte a Golgotát. 1886 Megfestette Haynald Lajos kalocsai érsek, Liszt Ferenc, Paál László, majd amerikai utazása alatt többek között Wanemaker kisasszony portréját, valamint a Mozart halálát. 1887 Felkérték a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképének megfestésére, A reneszánsz apotheozisa 1890-ben került a helyére. 1891 Hozzáfogott az akkor épülő Parlament számára megrendelt Honfoglalás c. képhez. A műhöz különböző embertípusokról számtalan fotótanulmányt készített Magyarországon. 1893-ban fejezte be a munkát. 1896 Az elkészült Ecce Homot Budapesten mutatta be és részt vett a millenniumi ünnepségeken. Visszautazott Párizsba, ahol titkárával, Malonyay Dezsővel leltárba veszik a műterem állományát. Egyre romló idegállapota miatt először Baden Badenba, egy évvel később az endenichi szanatóriumba szállították. 1900. május 1-jén halt meg.

Fiatal korában szifiliszt kapott, amelyből kigyógyult ugyan, de később visszaesett, és ebben halt meg. Világhírű a Siralomház című képével lett, melynek kompozíciója és ábrázolása eredeti és magával ragadó. Tájképfestészete és magyar történelemmel foglalkozó képei is figyelemre méltóak. Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-trilógiát (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota).

Híres festményei, legfontosabb művei

Fájl:HonfoglalasMunkacsy.jpg

Honfoglalás Részlet 1893

Köpülő nő 1873

• Vihar a pusztán – Zivatar a pusztán (1867)
• Ásító inas (1869)
• Siralomház (1869)
• Tépéscsinálók (1871)
• Éjjeli csavargók (1873)
• Rőzsehordó nő (1873)
• Köpülő asszony (1872-73)
• Cigánytábor (1873)
• Zálogház (1873-74)
• A falu hőse (1875)
• Műteremben (1876)
• Újoncok (1877)
• Milton (1877-78)
• Krisztus Pilátus előtt (1881)
• Golgota (1883-84)
• Colpachi park (1886)
• Liszt Ferenc arcképe (1886)
• Mozart utolsó pillanatai – Mozart halála (1886)
• A bécsi művészettörténeti múzeum mennyezetképe (1890)
• Honfoglalás (festmény) (1893)
• Sztrájk (1895)
• Ecce Homo (1895-96) – az utolsó nagy műve

Írásai

Levelezését és emlékezéseit Emlékeim (Bp., 1921 és 1951) és Munkácsy Mihály válogatott levelei (szerk. Farkas Zoltán, Bp., 1952) címmel adták ki.

Források

• A művészet kiskönyvtára, Lyka Károly: Munkácsy (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1964.)
• Malonyai Dezső: Munkácsy Mihály. Budapest, 1897
• Malonyai Dezső Munkácsy Mihály élete és munkái Budapest, 1898

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Munkácsy Mihály témájú médiaállományokat.

• Magyar Életrajzi Lexikon
• Munkácsy Múzeum
• Dán oldal Munkácsyról
• Demasz képtár
• Munkácsy Mihály festményei - TerminArtors.com