„Francisco José de Goya y Lucientes” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: következő hozzáadása: uz:Francisco Goya |
Lynu (vitalap | szerkesztései) |
||
| 67. sor: | 67. sor: | ||
==Hivatkozások== |
==Hivatkozások== |
||
{{Commons|Francisco de Goya y Lucientes}} |
{{Commons|Francisco de Goya y Lucientes}} |
||
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=320 Goya festményei - TerminArtors.com] |
|||
* [http://eeweems.com/goya/index.html Goya képek és életrajz] |
* [http://eeweems.com/goya/index.html Goya képek és életrajz] |
||
* [http://www.wga.hu/frames-e.html?/html/g/goya/index.html Webgaléria] |
* [http://www.wga.hu/frames-e.html?/html/g/goya/index.html Webgaléria] |
||
A lap 2007. október 4., 18:47-kori változata
Francisco José de Goya y Lucientes (1746. március 30. – 1828. április 16.) spanyol festő és grafikus volt.
Élete
Fuendetodosban született, Zaragoza tartományban Joseph Goya és Gracia Lucientes gyermekeként. Gyermekkorát Fuendetodosban töltötte. 1749-ben a család házat vett Zaragozában és néhány évvel később odaköltöztek.
Goya Escuelas Piasban járt iskolába, ahol szoros barátságot kötött Martin Zapaterrel, akivel évek múltán is levelezett, bő anyagot szolgáltatva a későbbi életrajzíróknak.
1763-ban és 1766-ban felvételért folyamodott a Spanyol Királyi Akadémiához, de mindkétszer elutasították. 1771-ben Rómába utazott, ahol a Párma városa által rendezett festészeti versenyen második díjat nyert.
1771-ben visszatért Zaragozába és freskókat készített. Francisco Bayeu y Subías tanítványa lett; innentől fogva kezdte kialakítani jellegzetes stílusjegyeit.
1774-ben feleségül vette Bayeu nővérét, Josefát. A Királyi Szövőműhelyben kapott állást, ahol 5 év alatt kb. 42 mintát tervezett. Bejáratos lett a királyi udvarba is, oltárképet festett a Szent Ferenc templom részére, és a San Fernando-i Akadémia tagjává választotta.
1783-ban José Moñino, Floridablanca grófja, III. Károly spanyol király kegyence, megbízta Goyát, hogy portrét fessen róla. Barátságot kötött Don Luis koronaherceggel és az ő házában lakott. A támogatói közé tartoztak Osuna herceg és hercegnő is, akiket szintén lefestett. III. Károly 1788-ban bekövetkezett halála után, IV. Károly uralkodása alatt Goya egyre népszerűbb lett a királyi udvarban. 1792-ben egy betegség következtében megsüketült és visszahúzódóvá vált. 1799-ben kinevezték királyi festőnek. Lefestette a királyt és a királynőt, a királyi családot és több nemes személyt. 1812-ben meghalt a felesége. 1824-ben Bordeauxban telepedett le, itt is halt meg. Regényes életrajzát Lion Feuchtwanger írta meg.
Művei
Goya lefestette a spanyol királyi család több tagját, beleértve IV. Károly és VII. Ferdinánd királyokat. A témái széles skálát ölelnek fel a vidám ünnepélyektől a csatajelenetekig és holttestekig. A témaválasztása kedélye sötétebbé válását jelzi. A mai orvosok arra gyanakodnak, hogy a festékben levő ólomtól mérgezést kapott, és ez okozta süketségét, amely visszahúzódóvá tette. Élete vége felé félelmetes képeket festett őrültekről, betegekről és fantasztikus alakokról; ezeknek a "fekete festményeknek" a stílusa az expresszionizmust vetíti előre.
Goya miközben képeket és grafikákat készített, 1798-ban freskókkal díszítette a madridi San Antonio de la Florida-remetekápolnát. Művészetének egyik csúcspontja ennek a kápolnának a kifestése, amelyben egyesíteni tudta a barokk lendületet, nagyvonalúságot, a rokokó kecsességet olyan kifejező erővel, amely mindaddig ismeretlen torzításokra és egyszerűsítésekre épült. A kupolán egy korlát mögött ábrázolja Szent Antal csodatételét, a meggyilkolt ember feltámasztását és a tarka nézősereget. A sebtében felfestett vonásokon nem változtat, a színek lehető legkisebb kontrasztjával alakít ki egy-egy arcot, testet, mozdulatot. Egyazon művön belül össze tudta egyeztetni a formai újszerűséget a hagyományos technikával.[1]
1799-ben egy 80 nyomatból álló sorozatot alkotott Los Caprichos címmel, bemutatva "a minden civilizált társadalomban megtalálható számtalan őrültséget, és azokat az előítéleteket és kárhozatos gyakorlatot, amelyeket a szokás, a tudatlanság és az önérdek megszokottá tett."
Goya két legismertebb képe a Meztelen Maja (La Maja Desnuda) és a Felöltözött Maja (La Maja vestida). A két festmény ugyanazt az asszonyt ábrázolja ugyanabban a pózban, felöltözve, illetve meztelenül. Először a meztelen változat készült el, és amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy öltöztesse fel, ezt elutasította és inkább festett róla új képet, most már ruhában. A spanyol festészetben szokatlan akttéma miatt zaklatta Goyát az inkvizíció.
1808. május 2-a : Harc a mamelukok ellen c. képet 1814-ben festette Goya annak a dicsőséges napnak az emlékére, amelyiken Madrid népe Puerta del Solnál megtámadta a franciák szolgálatában álló zsoldos mameluk lovascsapatot.[2]
1808 május 3-a: Madrid védőinek kivégzése című festmény az erőszak ábrázolásának egyik legmegrendítőbb képe. A fény ugyanabba az irányba halad, ahová a puskák is céloznak, az elkerülhetetlen halál borzalmát fokozza. 1814-ben festette Goya.[3]
Goya másik közismert műve a Szaturnusz felfalja fiát, amely a görög-római mitológia klasszikus jelenetét ábrázolja. Ez része a 14 képből álló Fekete festmények sorozatnak.
Művészetének értékelése
A spanyol festészet Murilloval végződő virágzási korszaka után az utolsó nagy spanyol mester Goya. Egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek, aki a XVIII. század fordulóján a barokk és a rokokó művészet folytatója, majd a romantika jegyei is mutatkoznak nála, teljes művészetének számos darabja oly annyira kifejező és előre mutató, hogy ő lesz a modern festészet egyik atyja, ihletet merítenek belőle a francia impresszionisták (köztük Manet) és a német expresszionisták. Sokáig nem ismerték hazáján kivül, igazi méltánylásra Európában majd csak a XIX. század második felében talál, de leginkább a XIX. század vége felé, amikor ünneplik Velázquez születésének 300. évfordulóját, s ekkor Goya műveit is újra rendezik a madridi Prado Múzeumban. Képeit kiállítják Londonban, Berlinben, Bécsben, mindenütt óriási sikereket arat, ekkor indul meg a hatalmas Goya-irodalom virágzása.[4]
Goya maga mondta, hogy három tanítója volt: a természet, Velázquez és Rembrandt. Goya festői géniusz, aki Velázquez és Rembrandt útját folytatta és új festői problémákat vetett fel, számos egyéni hangvételű festménye mutatja e vonalat, köztük A Kolosszus c. festmény 1810-ből. A Kolosszus nyilván Bonaparte Napóleon, aki egész Európát hatalma alá akarta vonni, köztük a spanyol népet is.
Filmek
Goya életéről több film készült:
- Goya (német film, 1969) – rendező Wilhelm Semmelroth, főszereplő Wolfgang Büttner
- Goya (6 részes spanyol TV-sorozat, 1985) – rendező José Ramón Larraz, főszereplő Enric Majó
- Goya (amerikai TV-film, 1986) – rendező Gian Carlo Menetti, főszereplő Plácido Domingo
- Goya Bordeaux-ban (olasz-spanyol film, 1999) – rendező Carlos Saura, főszereplő Francisco Rabal
- Goya kísértetei (Goya's Ghosts, 2006) – rendező Milos Forman
Jegyzetek és források
- ↑ A rokokótól 1900-ig i.m. 140. o.
- ↑ A rokokótól 1900-ig i.m. 144-145. o.
- ↑ A rokokótól 1900-ig i.m. 147. o.
- ↑ Értékelés Fónagy Béla szócikke nyomán, ld. Művészeti lexikon i.m.
- Művészeti lexikon /szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor, 1926. Francisco de Goya y Lucientes szócikket Fónagy Bélától ld. 293-295. o.
- A művészet története. (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. 8.) [köt.] A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). Budapest : Corvina, 1989. 300 o. ISBN 9631328155 Francisco Goya ld. 129-157. o.
Hivatkozások
