Tányér
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A tányér a tálnál kisebb, laposabb háztartási edény. Fő funkciója az egyéni ételadagok elkülönítése személyes étkezésnél, de dísztárgyként a konyha, a pitvar díszítésére is használták.
Anyaga az őskorban, de még a középkorban is általában a fa volt. Később fazekasmesterek (tálasok) készítették. A magyar népi kultúrában a tányér általában belül mázas, kívül mázatlan cserépedény volt.
Tányérkészítő központok Magyarországon[szerkesztés]
Legnagyobb tálas központjaink az Alföldön Hódmezővásárhely, Tiszafüred, Mezőtúr, továbbá a Dunántúlon Csákvár, Tata voltak. Az egyes tányérok díszítményei az adott központ jellemző motívumait tartalmazták.
A tányér mint jelkép[szerkesztés]
A tányér az irgalmas szeretetet gyakorló szentek, pl. Árpádházi Szent Erzsébet attributuma (tányéron kenyér, hal vagy gyümölcs). [1]
Képgaléria[szerkesztés]
-
Porcelántányér Miskolcról (1838) -
Korondi tányér
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar katolikus lexikon https://lexikon.katolikus.hu/T/t%C3%A1ny%C3%A9r.html
Források[szerkesztés]
- Magyar Néprajzi lexikon 5. kötet, Sz-Zs (1982) 199-200. old.
Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 163. o. ISBN 963-9257-17-6
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Sz. Morvay Judit: A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában (Néprajzi Értesítő, 1955);
- Kresz Mária: Fazekas, korsós, tálas. Néhány szempont fazekasközpontjaink kutatásához és összehasonlításához (1960).