Zsírozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zsírozás (más néven hetes) egyszerű kártyajáték, ketten vagy négyen játszhatják magyar kártyával. A játék célja, hogy minél több „zsír” kártyát (ászt vagy tízest) gyűjtsünk össze az ütéseinkkel a játék során. A játékban nincs aduszín, és a lapoknak sincs pontértékére, rangsora.

A játék menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha négy fő játszik, akkor ketten-ketten egy párt alkotnak, akik egymással szemben ülnek. Az osztásnál minden játékos négy-négy lapot kap, a többi kártyát középre helyezik, ahonnan minden kör után húznak egy vagy több új lapot (annak megfelelően, hogy hány kártya ment ki az adott körben). Az osztótól jobbra lévő játékos kezdi a játékot bármelyik kártyával. A kihívott lapot csak azonos értékű kártyával lehet ütni. Kiemelt lap a hetes (VII), mert ezt a lapot bármely kihívottal egyezőként használhatjuk. Például: amennyiben az első játékos nyolcassal (VIII) kezd, a következő erre szintén nyolcast (VIII) tesz, a követő mondjuk kilencest (IX), végül a negyedik egy ászt (Á). Ebben a körben a második játékos viheti a lapokat, hiszen csak ő tudott azonos értékű kártyát tenni.

Egy kihívott lapot többször is meg lehet ütni. Ha például a kezdő játékos egy tízessel nyit és ezt valaki megüti, a hívó folytathatja egy következő körrel és a letett lapokat másodszor, akár többször is megütheti, a végén pedig az összegyűlt kupac azé lesz, aki a kihívó lappal megegyező utolsó lapot vagy hetest tette le.

Aki az ütést vitte, az hívhat újra.

A győztes az lesz, aki a legtöbb ászt és tízest nyerte el a játszma során. Két játékos esetén ez minimum öt lapot jelent. Egyenlőség esetén az nyer, aki utoljára ütött. Aki a játék során egyszer sem tudott ütni, az „kopasz” marad. Négy játékos esetén a párok ütéseiket összeadják.

Ha négyen játszanak, a párok közti kommunikáció nem megengedett. Ha mégis, akkor mindössze négy szó használható, melyekkel azt javasolhatjuk partnerünknek, hogy mit játsszon: „Üss!” – azaz a kihívott lappal megegyezőt tégy!, illetve „Ne üss!”, „Zsírt!” – vagyis játssz ászt vagy tízest!, illetve „Ne zsírt!”

A "Közbefogás"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos nyugat-magyarországi körökben a játéknak két fajtája van, a Közbefogás és a Közbefogás nélküli. Azt nevezik Közbefogásnak, amikor a játékos nem fogta a kört, de valaki fogta, így a következő kártyadobásnál már olyan lapot dob rá, amely fogná azt (hetest vagy a hívólapot). A közbefogás nélküli játékban az így rádobott hetesek és a hívólappal egyenértékű lapok már nem fogják a menetet. A közbefogás/közbefogás nélküli kérdése csak 3 vagy több játékos esetén nyer értelmet. Közbefogás nélküli körnél az egymással szemben ülő felek egyáltalán nem kommunikálhatnak.

3 játékos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lehet hárman is zsírozni, ekkor - amikor nem marad lap valakinek - az kimarad egy körből. Ha fogják a kört, amelynél épp kimarad, akkor a következő kártyadobásnál már foghat ő is.

A háromszemélyes zsír másik alternatívája, ha a pakliból kiveszünk két VIII-as kártyát, így mindenkinek egyenlő számú lap jut. A maradék két VIII-as lap egyenértékűvé válik a VII-es lapokkal.

A húzás és a keverés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindig az adott hívás nyertese húz először, őt követik a többiek. Vagy mindig a játszma nyertese kever, vagy pedig folyamatosan sorban mindig más kever. Akinek utoljára osztanak lapot, az marad a kör végére alapesetben. Aki elsőnek kap lapot, az hívhat először. A keverő megkérheti az előző játszma kopaszát arra, hogy emeljen, ekkor a kopasz bárhány lapot emelhet, amit a pakli aljára tesznek vissza.

Kétpaklis zsírozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baráti, ismerősi össznépi játszmák során szokás két paklival játszani. A két paklit össze kell keverni, és a játék teljesen a zsírozás szabályainak megfelelően zajlik. 5 vagy több emberes partikon szokás használni. Csak két egyforma méretű kártyalapokból álló paklival játszható.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]