Zimányi József
Zimányi József (Budapest, 1931. december 5. – Budapest, 2006. szeptember 26.) Széchenyi-díjas magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyarországi magfizika és nagyenergiájú fizika egyik úttörője.
Tartalomjegyzék |
Életrajza [szerkesztés]
Édesapja főkönyvelő volt. Pestújhelyen, majd a zuglói Bosnyák utcában laktak.
1942-ben vették fel a budapesti Piarista Gimnáziumba, itt érettségizett 1950-ben (akkor már az államosított gimnázium neve Ady Endre Gimnázium). A fizika területére Bay Zoltán 1947-es holdradar-kísérlete vonzotta. Rendszeres KöMaL-megoldó volt, a legjobb helyezettek között volt. Otthon elektronikai bütyköléseket végzett. 1950-ben indult az ELTE fizikus szakját kezdte el, hamar kitűnt felkészültségével és kiváló képességeivel. Ezen az évfolyamon tanultak a magyar magfizika olyan meghatározó személyiségei, mint Németh Judit és Lovas István, akikhez barátság fűzte.
Az ELTE-n élénk szemináriumi élet folyt, amelyen tanárok és hallgatók sokszor közösen dolgozták fel a legfontosabbnak tartott tudományos cikkeket. Professzorként Jánossy Lajos, Novobátzky Károly, Pócza Jenő, fiatal tanársegédként Marx György tanította őket.
1954-ben, az egyetem befejeztével – az akkor az államvizsga előtt szokásos egy év gyakorlatként – az egyetemen szeretett volna maradni, és elméleti fizikával foglalkozni, de a KFKI-ba helyezték, mint kísérleti fizikust. Ő itt a Simonyi Károly vezette Atomfizikai Osztályt választotta. A következő évben itt kapott állást a sikeres diplomázás után. Kezdetben a gerjesztett atommagok spinjét és paritását vizsgálta. A kísérlet mellett az elméletre is nagy hangsúlyt helyezett. Egy Van de Graaff-gyorsító épült a KFKI-ban, mely a 70-es években a legfontosabb kutatóeszközzé vált.
1956-ban röplapokat gyártott és szállított. Több évig nem utazhatott „nyugatra” és nem tölthetett be vezető pozíciót.
A számítástechnika fizikai alkalmazásának ő lett az egyik hazai úttörője. Bencze Gyulával kidolgoztak egy statisztikai módszert, amellyel a közbenső sugárzási folyamatok hatását lehetett kiátlagolni.[1]
1972-ben szerezte meg a fizikai tudományok doktora fokozatot A töltésfüggő kölcsönhatások szerepe a magreakciókban című disszertációjával. 1969-ben kapott engedélyt, hogy ellátogasson a Niels Bohr Intézetbe. Ez az utazás meghatározó volt számára, és visszatérő vendég volt ott. Ott – Koppenhágában – szeretett bele a nehézion-fizikába. 1978-ban publikálták a Bondorf–Garpman–Zimányi-féle hidrodinamikai modellt[2], amely a nehézion-ütközésekben keletkező tűzgömb időbeli fejlődését írja le. Ezt további komoly eredmények követték.[3]
1986-ban a Brookhavenben működő AGS gyorsító kísérleteit követve kezdte el vizsgálni a kvark–gluon-plazma elméletét. Szorgalmazta a CERN-hez való hivatalos csatlakozásunkat, tudta, hogy ez a magyar kutatók fontos érdeke. A csatlakozás 1992-ben valósult meg. Aktív tagja volt az NA49 kísérletnek. Építési fázisában tagja volt az LHC ALICE-kísérletének is, ennek elindulását nem érte meg. Tagja volt továbbá a Brookhaveni RHIC-gyorsító PHENIX-kísérletének is.
Ő és a tanítványai eredményeit dicséri, hogy a másfél évente rendezett nemzetközi Quark Matter konferenciát 2005-ben Budapest látta vendégül.
A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta levelező, majd 1995-ben rendes tagjává.
Széles körű tudományos vezetői, tudományszervezői munkát vállalt, aktívan részt vett a hazai és nemzetközi tudományos közéletben. 1973-tól tizenegy éven át vezette a KFKI RMKI Elméleti Osztályát, az intézet Tudományos Tanácsának 1991-tól haláláig volt elnöke. A nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésén munkálkodó Nemzetközi Fizikus Műhelynek (NEFIM) 1984-85 között társelnöke, 1989-92 között ügyvezető elnöke. Fontos szerepe volt az OTKA felépítésének és működésének kialakításában, 1991-1998 között elnöke volt az OTKA Élettelen Természettudományi Szakkollégiumának. 1998-ban megkapta az OTKA Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díját. Sokat tett azért, hogy Magyarország 1992-ben tagjává váljék az európai nagyenergiás kutatóközpontnak, a CERN-nek. Magyarország tudományos képviselőjeként évekig részt vett a CERN Council munkájában, tagja volt a Magyar CERN Bizottságnak. Meghívott vendége volt a Nuclear Physics European Collaboration Committee (NuPECC) üléseinek.[4]
A 2001 óta a KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézetében megrendezett iskolát a tiszteletére nevezték el Zimányi József Nemzetközi Téli Iskolának.[5]
Kitüntetései, díjai [szerkesztés]
- Bródy Imre-díj (1962)
- Akadémiai Díj (1981)
- OTKA Ipolyi Arnold díj (1998)
- Széchenyi-díj (2000)
- Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
Referenciák [szerkesztés]
- A cikk fő forrása Lévai Péter 2006-os Fizikai Szemlebeli cikke.
- Nekrológ a KFKI honlapján
- ↑ Gy. Bencze, J. Zimányi: Analytical treatment of the DWBA stripping matrix element with finite range interaction – Physics Letters 9 (1964) 246
- ↑ J. P. Bondorf, S.I.A. Garpman, J. Zimányi: A simple analytic hydrodinamic model for expanding fireballs – Nuclear Physics A296 (1978) 320
- ↑ Bő lista található a fontosabb cikkeiről Lévai Péter 2006-os Fizikai Szemlebeli cikkének irodalomjegyzékében.
- ↑ Nekrológ a KFKI honlapján
- ↑ Zimányi Winter School of Heavy Ion Physics, 2006
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Akadémiai osztályközlemények Fizikai Szemle 1990/9. 287.o. Levelező taggá választásának alkalmából ismertetik munkásságát.
- Zimányi oldala az MTA-n
- Gyászjelentés az Akadémián, 2006. október 3.
- Lévai Péter: 60 év a fizika bűvöletében – 75 éves lenne Zimányi József, Fizikai Szemle 2006/12. 416. o.
- Zimányi József: Magyarország csatlakozása a CERN-hez, Fizikai Szemle 2003/10. 350.o.
