Zichy Ferenc (tárnokmester)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pallor (vitalap | szerkesztései) 2021. május 2., 13:08-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Az Osztrák–Magyar Monarchia követei és nagykövetei az Oszmán Birodalomban kategória hozzáadva (a HotCattel))
Zichy Ferenc Szerafin
Született1811. január 24.
Pozsony
Elhunyt1900. július 17. (89 évesen)
Káloz
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaDemblin Mária[1]
GyermekeiZichy József
Zichy Tivadar
Zichy Ágost
Zichy Ferenc
SzüleiZichy Ferenc Szerafin József, Esterházy Amália
Foglalkozásatárnokmester, főrend, főispán, nagykövet
Tisztsége
  • főispán (1861–, Nógrád vármegye)
  • az Osztrák–Magyar Monarchia nagykövete az Oszmán Birodalomban (1874–1879)
SablonWikidataSegítség

Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Ferenc Szerafin (Pozsony, 1811. január 24.Káloz, 1900. július 17.) magyar tárnokmester, főrendi főispán és nagykövet.

Családja

Pozsonyban született, édesapja gróf Zichy Ferenc, királyi tanácsos, nagybirtokos, édesanyja, gróf Esterházy Amália volt. Nagybátyja, gróf Zichy Ödön (18091848) udvarhű politikus, nagybirtokos, akit hazaárulás vádjával végeztek ki 1848-ban Görgei Artúr ítéletével.

1837. november 25-én kötött házasságot Bécsben, Demblin Mária de Ville őrgrófnő, palotahölggyel.

Élete során 4 gyermeke született: Zichy József, Zichy Tivadar, Zichy Ágost, Zichy Ferenc

Élete

Jogot tanult, majd kancelláriai titkár lett, később pedig bihari főispánnak nevezték ki. 1839-ben fiumei alkormányzónak választották, majd 1841-ben a pozsonyi váltótörvényszék elnöke lett. Ezután a Központi Magyar Vasút igazgatója volt, 1847-ben a megválasztották a Helytartótanács ideiglenes elnökévé. 1848-ban Széchenyi István közlekedésügyi minisztériumának államtitkáraként dolgozott, majd 1848 decemberében Windischgrätz herceg Pozsony vármegye császári biztosává nevezte ki. 1849 júniusában a cári orosz sereghez osztott be hadseregfőbiztosnak. 1854-től Miksa főherceg főudvarmestere lett Velencében, majd 1861-ben Nógrád vármegye főispánja, 1874 és 1879 között pedig a Monarchia konstantinápolyi internunciusa. Ez utóbbi minőségében részt vett az 1876 végén, 1877 elején megrendezett konstantinápolyi követi konferencián. 1888-ban tárnokmester lett. Tagja volt a főrendiháznak és elnöke az Országos Magyar Kertészeti Egyesületnek.

Jegyzetek

  1. Demblin Mária. opac.pim.hu. Petőfi Irodalmi Múzeum. [2013. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 12.)

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Sablon:Csonk-Magyar életrajz