Zeitgeber
A zeitgeber (kiejtés: [ˈtsaɪtˌgeɪbər], németül: „idő-adó”, szinkronizáló) olyan külső (exogén) stimulus, jelzés, ami képes meghatározni vagy módosítani (entrainment) az élőlények belső (endogén) időmérő rendszerét („biológiai óra” vagy „belső óra”). A legerősebb zeitgeber a növények és állatok számára is a fényhatás. További stimulusok lehetnek pl. hanghatások, a hőmérséklet, társas interakciók, hormonális hatások, táplálkozási minták.
A német „Zeitgeber” szót a kronobiológia egyik úttörője, Jürgen Aschoff terjesztette el az 1960-as években. Azóta széles körben használják tudományos munkákban ezen a területen.
Lásd még
- fázis-válasz görbe
- szabadon futó ritmus
- cirkadián ritmus
- infradián ritmus
- ultradián ritmus
- melatonin
- szuprakiazmatikus mag vagy magvak (SCN)
Irodalom
- Aschoff J (1965) The phase-angle difference in circadian periodicity. In "Circadian Clocks" (J. Aschoff, ed.). North Holland Press, Amsterdam, p 262–278.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Zeitgeber című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
