Zeitgeber

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zeitgeber (kiejtés: [ˈtsaɪtˌgeɪbər], németül: „idő-adó”, szinkronizáló) olyan külső (exogén) stimulus, jelzés, ami képes meghatározni vagy módosítani (entrainment) az élőlények belső (endogén) időmérő rendszerét („biológiai óra” vagy „belső óra”). A legerősebb zeitgeber a növények és állatok számára is a fényhatás. További stimulusok lehetnek pl. hanghatások, a hőmérséklet, társas interakciók, hormonális hatások, táplálkozási minták.

A német „Zeitgeber” szót a kronobiológia egyik úttörője, Jürgen Aschoff terjesztette el az 1960-as években. Azóta széles körben használják tudományos munkákban ezen a területen.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aschoff J (1965) The phase-angle difference in circadian periodicity. In "Circadian Clocks" (J. Aschoff, ed.). North Holland Press, Amsterdam, p 262–278.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]