Z39.50 protokoll

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

"A Z39.50 alkalmazási szintű protokoll, amely támogatja az osztott információkeresési alkalmazásokat.” A Z39.50 amerikai nemzeti szabvány, hivatalos elnevezése: ANSI / NISO Z39.50-1995, Information Retrieval (Z39.50) Application Service Definition and Protocol Specification.[1] A Z39.50 protokoll olyan szabványok és programok gyűjteménye, melyeket információs rendszerekhez fejlesztettek ki a számítógépek közötti kommunikáció elősegítésére. Célja, hogy az OPAC keresőjének és a lekérdezni kívánt távoli adatbázisnak a nyelvi különbségeit feloldja, azáltal, hogy egy metanyelvet képez. Széles körben alkalmazzák könyvtárakban és sok integrált könyvtári rendszer szerves része. A szabványt a Kongresszusi Könyvtár gondozza.[2] A Z39.50 szabvány segítségével a felhasználó ugyanazon a felületen keresztül érheti el a megfelelő adatbázisokat, megjelenítheti a rekordokat és egyéb műveleteket végezhet. A szabvány segítségével különböző könyvtári szolgáltatásokat is összekapcsolhatunk, mivel a rekordok strukturáltak és több szolgáltatásban is felhasználhatóak.[3]

Jellemzői[szerkesztés]

  • Nyitott szabvány.
  • Lehetővé teszi különböző hardver és szoftver alapú rendszerek egymással történő kommunikációját.
  • Szabványosítja a kliens és a szerver közti üzeneteket, egységesíti a keresőkérdés szerkezetét, az üzenetek cseréjének sorrendjét.
  • Támogatja a találatok visszajuttatásának mechanizmusát, ezért az adatok újra felhasználhatóak más alkalmazásokban.
  • A keresőnek nem kell részletesen ismernie a szabványt.[1]

Szolgáltatásai[szerkesztés]

  • Egyszerre több könyvtár lekérdezése.
  • Az adatcsere alapformátuma a MARC formátum.
  • Lehetőség van a programmal dokumentumrendelésre, könyvtárközi kölcsönzésre, keresőprofilok és rekordok tárolására, az adatbázis frissítésére, rekordok átvételére, indexböngészésre.
  • Egyéb funkciók: felhatalmazás (meghatározza, hogy ki férhet hozzá az adatbázishoz), számlakészítési funkció, információk továbbítása az adatbázis szolgáltatásairól a Z-kliens számára.[2]

A Z39.50-en alapuló keresés menete[szerkesztés]

A Z39.50 programok közti protokoll. A felhasználó nem látja, helyette egy olyan felületen dolgozik, ahol a Z-kliens bármelyik Z-szerverrel kapcsolatot létesíthet. Lekérdezhetünk egyszerre több adatbázist ugyanazon a felületen. A keresés menete olyan módon zajlik, hogy a kliens kérést indít egy adatbázis lekérdezésére, majd az azonosított rekordok visszaküldésére. A szabvány szerint a kliens oldal az eredet, a szerver oldal a cél. Az alábbi ábra magyarázza a műveletek sorrendjét: A Z39.50-en alapuló keresés menete

A kliens lefordítja a felhasználó kérését „Z39.50”-be és továbbítja a célnak. A szerver oldalon a cél az adatbázis alkalmazás nyelvére fordítja a kérést. Az adatbázis alkalmazás feldolgozza a kérést, megkeresi a kért információt és ezt visszaküldi a célnak. A cél továbbítja az eredetnek, amely ezután a felhasználói alkalmazás számára érthető formába alakítja azt. A keresőkérdés elküldése előtt a kliens feladata a kérdések átalakítása a helyi szintaxisból egységes szintaxissá. A keresőkérdések összeállítására találták ki az RPNQuery-t, azaz az RPN formátumot. Minden Z39.50 alkalmazásnak tudnia kell módosítani a helyi szintaxist átalakított szintaxissá és az átalakított szintaxist helyi szintaxissá. Az előbbi a kliens, az utóbbi a szerver feladata. Az RPN formátumú keresőkérdésekben lehet használni a Boole-algebrát (AND, OR, AND NOT operátorok) és a közelségi operátorokat. A keresőkérdések mezőihez számértékek vannak rendelve, melyek a Bib-1 attribútumhalmazban vannak meghatározva. Ha nem tudjuk pontosan megadni a keresőkérdést, különféle attribútumokat használhatunk a keresőkérdés átalakításához. A Bib-1 attribútumhalmaz hat különböző attribútumtípust definiál:

use attribútum (1-es típus)
relációs attribútumok (2-es típus)
pozíciós attribútumok (3-as típus)
szerkezeti attribútumok (4-es típus)
csonkolási attribútumok (5-ös típus)
teljességi attribútumok (6-os típus)

Az RPN formátumú keresőkérdést a Z39.50 kliens program állítja össze a felhasználó számára.

A Z39.50 műveletei[szerkesztés]

Kezdeményezés, keresés, megjelenítés, törlés, böngészés, rendezés, erőforrásjelentés és kibővített szolgáltatások. Csak az eredet kezdeményezhet műveletet, de nem minden kérés lesz művelet. Egy szabványos Z39.50 alkalmazásnak legalább a kezdeményezés, keresés és megjelenítés szolgáltatásokat kell támogatnia. A könyvtári szerverek általában támogatják a találatok törlését és a böngészést is.

Néhány Z39.50 alapú alkalmazás[szerkesztés]

IRIS, DALI, EUROPAGATE, Pica, SOCKER, Nordic SR-Net, ONE, DBV-OSI[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Burmeister Erzsébet: A Z39.50 információkeresési szabvány és alkalmazása, 1996.[halott link]
  2. a b [Könyvtárosok kézikönyve 4. szerk. Horváth Tibor - Papp István, Bp.:Osiris, 162-163.]
  3. Burmeister Erzsébet - Tímár Zsolt: A Z39.50 protokoll és könyvtári alkalmazása Magyarországon és a világban

Források[szerkesztés]

  1. Burmeister Erzsébet: A Z39.50 információkeresési szabvány és alkalmazása, 1996.[halott link]
  2. Könyvtárosok kézikönyve 4. szerk. Horváth Tibor - Papp István, Bp.:Osiris, 162-163.
  3. Burmeister Erzsébet - Tímár Zsolt: A Z39.50 protokoll és könyvtári alkalmazása Magyarországon és a világban
  4. Z39.50 International Standard Maintenance Agency