Xun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XUN Leo.JPG

A xun (egyszerűsített kínai: 埙; klasszikus kínai: 塤; pinyin: xūn; ejtsd: hsün) egy nagy múltú, kínai (peremráfúvós) fúvós hangszer. Leginkább az okarinák közé sorolják be, azzal a különbséggel, hogy szemben azokkal, a xun nem rendelkezik síppal. Megszólaltatásához nem bele kell fújni a levegőt, hanem a hangképző nyílás peremére, akárcsak a pánsípok esetében. A 9 lyukú xunnal félhangokat is meg lehet szólaltatni, hangja az okarináéhoz képest sokkal vastagabb, szomorúbb és szelesebb, kevésbé tiszta.

Egy xun skála

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Körülbelül 7000 éves múltra visszatekintő hangszer. Az ókori Kínában a vadászatokhoz használt, pörgetésükkor esetenként süvítő, fütyülő hangot kiadó parittya-kövek megfigyeléseiből, és azok tudatos rekonstruálási kísérleteiből alakult ki később a hangszer korai változata. A legrégebbi, kezdetleges xun csak egyetlen lyukkal rendelkezett, majd az idők múlásával folyamatosan fejlődött, míg végül az i.e. III. századra eljutott a hat lyukú verzióig. A régmúlt kínai palotáiban két féle xunt különböztettek meg, a Song Xun-t és a Ya Xun-t. A Ya Xun nagyobb méretű volt, és áldozati szertartásokon használták, míg a Song Xun kisebb méretű volt, ezt használták minden más alkalmakkor.[1] Végül a XX. századra Cao Zheng (a Kínai Központi Zeneakadémia professzora) kitartó próbálkozásai után, Chen Chongnak a Tianjini Zeneakadémia professzorának sikerült kifejlesztenie a mai kilenc lyukú xunt.[2]

Felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző méretekben, lapított fenekű tojás alakúra készítik őket, általában nyolc lyukkal (6 az első oldalán, 2 a hátsón), plusz a befúvó (pontosabban ráfúvó) lyuk a tetején. Megszólaltatásához a zenésznek mindkét kezén az első 4 ujját kell használnia (3-3 ujját az első lyukak lefogásához, hüvelykujjait a két hátsóhoz). A fuvolafélékhez hasonlóan, a lyukak különböző lefogási variációival lehet a különböző hangmagasságú hangokat előcsalni belőle.

Anyaga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leggyakrabban a híres Jiangsu tartomány Yixing körzetéből való lila színű agyagból készítik ezeket, ugyanabból az agyag fajtából, melyből a híres kínai Yixing teáskannák is készülnek. Ezenkívül előfordulnak még xun-ök fából és bambuszból is.

Hasonló hangszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legközelebbi rokonságban az okarinákkal áll. A koreai testvér hangszere a hun (hangul: 훈; hanja: 塤), Japán ugyanilyen hangszerét pedig tsuchibue-nek hívják (hiragana: つちぶえ ; kanji: 土笛).

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meghallgatható xun dalok (angol)

Forráshivatkozások: