Xun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XUN Leo.JPG

A xun (egyszerűsített kínai: 埙; klasszikus kínai: 塤; pinjin: xūn; ejtsd: hszün) egy nagy múltú kínai ajaksípos fúvós hangszer. Leginkább az okarinához hasonlít azzal a különbséggel, hogy a xun nem rendelkezik az arra jellemző sípszerkezettel: megszólaltatásához a hangképző nyílás peremére fújják a levegőt, mint a pánsípok esetében. A 9 lyukú xunnal félhangokat is meg lehet szólaltatni, hangja az okarináéhoz képest vastagabb, szomorúbb és szelesebb, kevésbé tiszta.

Egy xun skála

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Körülbelül 7000 éves múltra visszatekintő hangszer. Az ókori Kínában a vadászatokhoz használt, pörgetésükkor esetenként süvítő, fütyülő hangot kiadó parittya-kövek megfigyeléseiből, és azok tudatos rekonstruálási kísérleteiből alakult ki később a hangszer korai változata. A legrégebbi, kezdetleges xun csak egyetlen lyukkal rendelkezett, majd az idők múlásával folyamatosan fejlődött, míg végül az i.e. III. századra eljutott a hat lyukú verzióig. A régmúlt kínai palotáiban két féle xunt különböztettek meg, a Song Xun-t és a Ya Xun-t. A Ya Xun nagyobb méretű volt, és áldozati szertartásokon használták, míg a Song Xun kisebb méretű volt, ezt használták minden más alkalmakkor.[1] Végül a XX. századra Cao Zheng (a Kínai Központi Zeneakadémia professzora) kitartó próbálkozásai után, Chen Chongnak a Tianjini Zeneakadémia professzorának sikerült kifejlesztenie a mai kilenc lyukú xunt.[2]

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző méretekben, lapított fenekű tojás alakúra készítik őket, általában nyolc lyukkal (6 az első oldalán, 2 a hátsón), plusz a befúvó (pontosabban ráfúvó) lyuk a tetején. Megszólaltatásához a zenész mindkét kezének első 4 ujját használja (3-3 ujjat az elülső lyukak lefogásához, hüvelykujjakat a két hátsóhoz). A lyukak különböző lefogási variációival lehet a különböző hangmagasságokat előcsalni belőle.

Anyaga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leggyakrabban a híres Jiangsu tartomány Yixing körzetéből való lila színű agyagból készítik, ugyanabból, melyből a híres kínai Yixing teáskannák is készülnek. Ezenkívül előfordulnak még xun-ök fából és bambuszból is.

Hasonló hangszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hozzá hasonló nyugati hangszer az okarina. Koreai testvérhangszere a hun (hangul: 훈; hanja: 塤), Japán rokona pedig a cucsibue (hiragana: つちぶえ ; kanji: 土笛).

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meghallgatható xun dalok (angol)