Wikipédia:A szabadság butaságáról és a butaság szabadságáról

2006. április 3.

Kedves Burumbátor! Volt majd két hetünk a gondolkodásra: milyen szerepet adjunk a Wikipédiában a butaságnak a szabadság nevében? Újragondoltam a kérdésemet, átgondoltam a válaszodat, és meg kell állapítanom: nem azonos a nézőpontunk. Te egyértelműen belülről nézed a Wikipédiát, és éppen ezért magáért a Wikipédiáért akarsz tenni. Meg azokért, akiket odatartozónak vélsz. Azaz a Wikipédia szerkesztőivel, a wikiközösséggel azonosulva határozod meg a szerepedet. Én másfelől közelítek: inkább az olvasók, a felhasználók, a „fogyasztók” szemszögéből értékelem a Wikipédiát. A saját (eddig valóban szerény mértékű, mégis felismerhető hangú) közreműködésemet is beleértve. Mindkét nézőpont szükséges is és jogos is, és egyik a másikat kiegészíti. A Wikipédia majd akkor fog igazán beletalálni a szerepébe, ha a szerkesztők döntő többsége képes lesz a feladat jellegéhez illeszkedően tudatosan váltogatni a bent és a kint nézőpontja között. Azaz: amikor a szerkesztők döntő többsége képes lesz hasznos és hiteles lexikoncikkeket írni, egy kisebb rész pedig képes lesz profi módon kiszolgálni a jó tartalmakat biztosító szerkesztőket.

Ma (még vagy már) nem ez a helyzet. Ma az a helyzet, hogy a szerkesztők döntő többsége nem lexikoncikkeket ír, hanem az önkifejezés wikis lehetőségeivel kísérletezik. Sokkal több az olyan szerkesztő, aki szörfölgetés közben botlott a wikibe, mint az olyan, aki az ismeretközreadás eszközei között módszeresen tájékozódva döntött a wikis megjelenés mellett. Egyértelműen kitűnik ez abból az univerzalista magatartásból, amely a legaktívabb és leginkább elkötelezett wikistákat jellemzi. Kevésbé nagyképűen, ám egyúttal kevésbé finoman is: ma a mindenhez értők határozzák meg a magyar wikipédia összképét. Régiesebb kifejezést is beleszőve: néhány tucat általános faluesze igyekszik megtartani a befolyását egymás felett is, meg a lassacskán azért szaporodó specialisták felett is. Nem lenne semmi kifogásom az ilyen helyzet ellen, és nem emelnék szót a szakmai színvonal javításának feltétlen elsőbbsége mellett, ha a magyar Wikipédia nem kívánná tudásforrásként megjelölni magát. A Wikipédia (felirata szerint legalábbis) – lexikon. Nem általános iskolás fogalmazásfüzet, hanem - lexikon. Nem a világnézeti elkötelezettségek hirdetésének helye, hanem – lexikon. Nem ráérős fórumozók agymenős szóbarkácsolásának terepe, hanem – lexikon. Nem türelmetlen, félművelt agyasok elégtételének helye a tanult hozzáértők felett – hanem lexikon.

Te a szabadot hangsúlyozod – én a lexikont. Bármit is értsünk mi (wikipédisták) pontosabban e szó alatt (a megunt és félbehagyott lexikon szócikkből ez aligha derül ki...), annyi azért bizonyos, hogy az olvasók többsége az emberi tudást átfogóan és rendszerezetten bemutató művet ért alatta. Ezzel a határozott várakozással nyúl a wikipédiához mint lexikonhoz – és szükségtelenül sokszor kell csalódnia. A szócikkgyártási verseny olyan tévútra térítette a wikipédiát, amiről csak nagyon nagy erőfeszítésekkel lehet visszavonszolni a helyes irányba – ha egyáltalán lehet még. Az olvasók nem fogják felgyűrni az ingujjat azért, hogy az árokban vánszorgó szekeret visszataszigálják az útra. A helyretolásban csak magunkra, wikipédistákra számíthatunk, senki másra, mert – föl kellene végre ismerni – egyelőre csak nekünk fontos a magyar Wikipédia. Magunk formáltuk a magunk képére és hasonlatosságára. Most van huszonvalahányezer olyanamilyen nyúlfarknyi cikkecskénk, sokszáz jóval terjedelmesebb szövegzagyvalékunk és talán egy-kétezer olyan szócikk, ami esetleg már beférkőzhetne egy közepes színvonalú napilap vasárnapi mellékletébe... Mindez egy egyre jobban összekuszálódó és gyakorlatilag tönkresilányított kategóriarendszerbe esik-puffan alapon behajigálva... Ez a helyzet, Burum, és jobb ezzel a helyzettel reálisan szembenézni, mint holmi ködös jóakarat nevében tovább buzdítani a katyvaszgyártásra boldog-boldogtalant. Kivel vagy jó, ha a szabad lexikonszerkesztés nevében alapvetően a jó viselkedést várod el, és a megbízható tudást sokadrangú kérdésnek tekinted? Az önjelölt tolakvókkal. És kivel tolsz ki eközben? Azokkal, akik lexikon helyett az önjelölt tolakvók irományaiban bóklásznak - addig, míg rá nem unnak a töméntelen kátyúra, zsákutcára és semmibevezető bizonytalan ösvényre.

Gondolj csak bele: mennyi szöveg szól arról, hogy hogyan írjunk wikipédiát, és mennyi arról, hogy hogyan célszerű olvasni, lapozni, nézegetni? Hosszú percekbe telhet, mire kiderül, hogy a keresett szó vagy nem szerepel a címszavak között, vagy másképpen szerepel, vagy egy butaságokkal meghintett mondatroncstelepen végződik a szellemi felfedező út. A magyar net lassú – ezért különösen bosszantó, ha négy-öt oldal türelmes letöltögetéséért végül csak egy fél marék neszesemmi-fogdmegjól a jutalom.

Gondolj csak bele: a lexikon elsődleges szerepe az, hogy szilárd támpontokat adjon a tájékozódáshoz egy-egy műveltségterületen. Harmadlagos tudásforrás – de elsőrendű tudással összesűrítve ugyanazt közli, amit az egyes szakterületek sokszoros terjedelemben fejtegetnek. És itt a „szakterületet” úgy értsd, mint olyan érdeklődésre számot tartó életterületet, amelyről egyik ember sokat tud, a másik meg kevesebbet. Nem azért, mert így születtett, vagy mert felkent szakértők őt is felkenték szakértővé, hanem mert a sorsa „történelmileg így alakult ki”. Hogy emilyen levekben ő volt jobban kanál, amolyanokban meg mások. És miután egy viszonylag szűk területről tudja, hogy az a terület látszólagos szűkössége ellenére is milyen beláthatatlanul terjedelmes, és mennyi csapdát rejt, ezért „zsigerből” tudja azt is, hogy más szakterületek ugyanilyen beláthatatlanok és ingoványosak, amiknek a „feldolgozását” és lexikonba sűrítését jobb meghagyni az ott járatosabbaknak. Hol van ez a belátás és a hozzáértő sűrítőképesség (lényeglátás) a magyar wikipédistákban? Godson legalább százötvenféle gurulóeszközt kormányzott már a fakerekű rollertől a káhétszázas vontatóig, mégsem érzi magát csöppet sem járműszakértőnek. Azért nem, mert bár képes ugyan felismerni és pontosan megnevezni néhány ezer növényt, és így a szűkebb környezetében „valamihez hozzáértőnek” tekintik, azt is tudja, hogy ez a pár ezer milyen pirinyó töredéke csak a pontosan leírt és megnevezett, tehát elvileg és gyakorlatilag is felismerhető és még egy általános lexikonban is említésre érdemes növényeknek. Godson például sose látott esőerdőt, és a sokezer forróégövi fafajból talán ha annyit tudna hirtelen elősorolni, amennyinek a kategorizálásához a keze-lába bőven elegendő lenne. Godson egyszerűen túl keveset tud a trópusi, és túl sokat a hazai fákról ahhoz, hogy csak úgy ukmukfukk nekiálljon csecse webhelyekről meg az enwikiből-dewikiből magyar lexikoncikkeket fabrikálni. Esetleg, talán a Pallasból... Arra elég sokan esküsznek... Vagy a Tolnai Világlexikonából, hiszen az is jogtisztára vénült már. Vagy az Új Idők Lexikonából, hiszen nagyrészt az is elmúlt már hetven, és neki épp olyan van otthon kéznél. Vagy a bolsiszagú Bereiből (hátha a fákon nem is érződik annyira?), kicsit persze összekavarva a szavakat, nehogy egyből lebukjon. Vagy a ropogósan friss Magyar nagylexikonból, ha már összevásárolta a kölykeinek. (Mert ugye bigott könyvmolyként nem is álmodott a dinamikusan fejlődő Wikipédiáról...) Majd ügyesen megcsavarja a koppintott mondatokat, kihagy egy-két „fölösleges” szót: ugyanakkor forrásként miért ne jelölhetné meg ő is az amott felsoroltakat? (Vajon hány wikiszerkesztő nézte már meg tüzetesen az annyit követelt nyomtatott forrásokat, hogy tényleg az áll-e bennük, amire a szívósan nyektetett szerkesztőtárs végül is hivatkozik? Van forrásod? Persze, emígy meg emígy hívják. Ja, akkor rendben.)

Burum! Godson minden jópofizása mellett kíméletlen alak. Kíméletlen mindazokkal, akikről úgy ítéli meg, hogy kínálkozó helyzetben könnyen visszaélnek mások türelmével, jóindulatával, gyengeségeivel. Godson nem tévedhetetlen, sőt sokszor hibázik, ám nem is haragtartó. De elég nagy gyakorlata van a képmutatás, a sunyiság, a csúsztatások, a hazugságok, a szellemi-lelki gazemberkedés megannyi büdös kis műfajának felismerésében ahhoz, hogy különösebb teketória nélkül nevén nevezzen dolgokat, ha az adott ügyben ezt látja célszerűnek. Már mondtam neked: Godson ( a wikiszerkesztő) nem teljesen azonos azzal az emberrel, aki a Godson-szerepet kiformálta és használja. User Godson eszköz egy összetettebb célrendszer szolgálatában. Alapvető megbízatása a magyar Wikipédia minőségének javítása. Ha kell, új szócikkek megírásával, ha kell, már meglevőek továbbfejlesztésével, ha kell, javíthatatlanok kidobásával, ha kell, a tettestársak diszkrét szuttyongatásával. Honnan a megbízatása? Pontosan ugyanonnan, mint az összes többi szerkesztőé: létrejött egy újabb tudásközvetítő eszköz, amely lehetővé teszi, hogy önkéntes alapon bárki hozzájáruljon az itt összegyűlő ismerethalmaz formálásához. Bármilyen irányban, bármilyen mértékben. Vannak, akik több késztetést éreznek embertársaik befolyásolására, és vannak, akik kevesebbet. A Wikipédia körül „nyilvánvalóan” olyan figurák verődnek össze tartósabban, akikben erős a késztetés arra, hogy a „világ menetének” alakulásába beleszóljanak, de a „hagyományos” fizikai valóságban nem tudtak/tudnak az ambícióikhoz illeszkedő méretű cselekvési teret kialakítani. Leginkább azért nem, mert nehezükre esik az igazodás a mindenkori körülményekhez. Vagy azért, mert kompromisszumképtelenek (ebből a típusból kerülnek ki az ideológus „szabadságharcosok”, akikből sokkal több van, mint amennyit a wikipédia közössége ekként felismer, így aztán vígan randalírozhatnak), vagy azért, mert már magukat a körülményeket is csak bizonytalanul képesek felismerni, nemhogy a kínálkozó ésszerű cselekvési lehetőségeket.

Az első típus (a műmártír) azért ágál állandóan, hogy vele külön is foglalkozzanak. Wikis jelenléte folyamatos demonstráció: én tenném a jót, a hasznosat, az ésszerűt, de lám, a „rab világ” mindig keresztbetesz nekem. Sajnos, a magyar wikiközösség hamar lépre megy, így aztán a demonstrátor újabb és újabb feljegyzésekkel bővítheti a (valós!) sérelmei listáját, új erőt merítve a harcához. A sérelem őt igazolja, ezért mindent megtesz, hogy kierőszakolja a sérelmet. Unalomig elcsépelt trükk, a magyar wikin mégis kiválóan működik.

Minden látszat ellenére a második típus (a műbuta) sokkal veszedelmesebb, mint a napi pofonért kolduló lázongó. Neki is megvannak ugyanis a Wikipédia egészére hátrányos, rejtegetett egyéni szándékai, ám ő mégsem a különállását, hanem éppen ellenkezőleg, a készséges azonosulását hangsúlyozza. Nem fellazítani akarja a közösséget, hanem éppen fordítva: egységbe hívni, tömöríteni. Mert ha kialakul a szoros közösség, akkor annak tagja már nem egyszerűen a saját nevében lép fel, hanem elsősorban a közösség nevében, mint annak alkotórésze, sőt megtestesítője. Azaz: amit mond, az a nagyobb egység, a közösség hangja, és aki ellene szól vagy tesz, az a közösség ellen szól vagy tesz. Ősrégi vicc ez is, a magyar wikis csapat mégis ennek is újra és újra bedől.

Szögezzük le világosan: egy valódi közösség erejét a közös értékek kialakítására és védelmére összpontosítható, a közösség számára további feltételek nélkül átadott egyéni erők adják. Ha sok a mindenki által elfogadott érték, akkor sok lesz az átadott erő. Ha kevés a közös érték, akkor csak laza alkalmi társulás jön létre, ahol újra meg újra felmerül a kísértés az egész csoport nagyhangú kisebbségi terrorizálására. Ha pedig az egyének jellemzően csak kikötésekkel és a közös értékektől elütő szándékaik leplezéséül adják át erőik egy részét, akkor nem közösség, hanem bűnszövetkezet alakul ki, ahol nem a bizalom, hanem a kölcsönös sakkbantartás a legfőbb rendező erő. A magyar wikipédia errefelé halad. Egyre több és több „lexikonidegen”, azaz a deklarált közös céltól eltérő érték jelenik meg, és ha akad néhány alkalmi taktikai támogatója, minden további nélkül meg is gyökeresedhet. Ahol négy-öt fős kompániák, sőt lármás egyesek rendszeresen olyan látszatot kelthetnek, hogy a több száz fős közösség egészének vagy legalábbis többségének akaratával megegyezően járnak el, holott ordítóan közösségellenes különcélok vezérlik őket, ott biza nem sok babért terem a naiv szabálykövető magatartás. Hogy a legkézenfekvőbbet nézzük: egy magyar nyelvű lexikonban a megkérdőjelezhetetlen evidenciák közé kellene tartoznia annak, hogy a magyar helyesírással krónikusan hadilábon álló szerkesztők ne égessék má egyfolytába a közösséget felületességük és tudatlanságuk gyakran és lazán eleresztett szagával. Miféle szabadság az egy alapvetően a közműveltséget szolgálni óhajtó közösségben, aminek a nevében lassan már-már kérkedni is lehet azzal, ha valaki képtelen durva helyesírási hibák nélkül leírni a mondatait? Én önként odahányom a „tudásomat”, úgyhogy először is legyetek meghatva azon az önfeláldozáson, amellyel a közös ügyet szolgálom, aztán ami esetleg nem tetszik belőle, azt morgás helyett inkább takarítsátok föl ti szőröző főokosok, jogotokban áll... És hiú önáltatás lenne, Burumbátor, ha elhinnénk, hogy a tartalom terén jobb a helyzet. Sőt: egyértelműen rosszabb! Ugyanis olyant még nem láttam, hogy valaki hibás alakra cserélt volna formailag helyesen leírt kifejezéseket, olyant viszont már többször is, amikor egy tömör és értelmes gondolat a közös szerkesztés égisze alatt tudákos locsogássá, fegyelmezett vezérfonal nélküli bulvártudománykodássá silányodik. Még gyakrabban olyant, amikor a dacos félműveltség, csakazértis tudatlanság és eltökélt föl nem fogás jegyében a hályogkovács bátorságával keresztelget és csoportosítgat, bővítget vagy éppen törölget a „közösség” vagy annak valamely önkijelölt képviselője. És még mindig csak a sóvár butaság szürke gödrei közt botladozunk, még nem léptünk át a tudatos ferdítések, a ravaszkodó hangsúlyáttolások, a kötözködő osbtrukció, a hízelgésbe burkolt ízlésdiktatúra, a gyakran kihívóan személyeskedő, mégis megtűrt saját képre szabászkodás száz virággal viruló világába...

Ne mondd nekem, Burumbátor, hogy a szerkesztési marakodások elsöprő többsége nem a pusztán névleg fölvállalt közösségi játékszabályok önkényes és pimasz félremagyarázásával kezdődik! Az igazán aktív (többé-kevésbé wikifüggő) szerkesztők szinte mindegyike rendszeresen demonstrál és zavarkelt. Ugyanis legalább annyira ezért a lehetőségért wikizik, és korántsem csak a szabad on-line lexikon alázatos tartalomfejlesztése motiválja. Riválisait megcélozva újra meg újra megfitogtatja saját virtuozitását a speciális wikitudományokban, és ezzel újra meg újra zavart kelt a notórius viaskodók között óvatosan, botladozva tapogatózó pályakezdőkben. Lapáttal szórja a intelmeket; villog, fölényeskedik és kioktat ahelyett, hogy nekiveselkedne végre egy világos, értelmesen tagolt és naprakész felhasználói dokumentáció összekalapálásának. Hogyisne! Hiszen akkor minden jöttment néhány röpke hét alatt önállóan megtanulhatna wikiül szerkeszteni, és onnantól kezdve elolvadnának az odavakkantott rövidítéseken, fontoskodó sablonokon, sejtelmes célozgatásokon, íratlan szokásjogokon, régebbi kocsmai ismeretségeken és újabb vállveregető távszimpátiákon alapuló beavatottság előjogai. És onnantól kezdve még fenyegetőbbé válna az a veszély, hogy végtére is a wikin is csak azok mondják majd meg, merre hány méter, akiknek éppen a nyomasztó tudásfölénye elől húzódott a magyar Wikipédia kezdetben oly családias és megértő kultúrbarkácsolgatásába a szerkesztőgárda nem kis része. És onnantól kezdve nem lenne grund, és nem lenne gitt, és eltelne siralommal Jan Gunyhóssy meg a Viki pédija. Ja? A szabdalt lexikon...

De félre bú s bánat, és jöjjön végre el ő a másik Godson is és vele a bohócok szabadsága!

Lap nemtalálomra:

Buta anon rákezd: „Kansai Nemzetközi Repülőtér”

Hős wikisutty elé (kitörő éberség): sablon reá, s törlendjük legott!

Bölcs wikindok alá (fősuli & műszaki): „gondolom, kassai akart lenni, de annak sem az igazi”...

Admin pecsét bele (wikis szoli glória): 2006. április 1., 13:13 „Kansai Nemzetközi Repülőtér” törölve

Az azért valahol mélyen megnyugtató, hogy csak a magyar Wikipédiában, a szabad lexikonban.

Mert két nappal később épphogy csak, de azért ezer fölött a magyar nyelvű Google-találat:

„A Kansai Nemzetközi Repülőteret a világ legbravúrosabb mérnöki alkotásai közé sorolják, ...”

Uram admin, könyörgök tehozzád:

Védd meg a Wikipédiát a barátaitól!

Az ellenségeivel elbánok magam is.

--Godson 2006. április 3., 18:40 (CEST)