Wason szelekciós feladat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Wason szelekciós feladat, Wason-teszt vagy négykártya-probléma egy, kognitív pszichológiai kísérletek alapjául szolgáló logika jellegű rejtvény, amelyet eredetileg az együttműködést befolyásoló kognitív szabályok vizsgálatát szolgáló kutatási teszteljárásként fejlesztettek ki. Peter Cathcart Wason kognitív pszichológus találta ki 1966-ban, és az egyik legismertebb tesztté vált az érveléspszichológiában.

A feladat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy logikai rejtvény, amely alábbi kérdésre keresi a választ:

Tegyük fel, hogy van előttünk négy kártyalap az asztalon. Mindegyikről tudjuk, hogy az egyik felén egy szám van, a másik felén pedig egy betű. A kártyák látható oldalán az alábbi számok és betűk olvashatóak: 4, 7, E, K. Mely kártyát vagy kártyákat kell megfordítani, hogy megbizonyosodhassunk a következő, szabálymegállapításnak szánt kijelentés érvényességéről: „mind a négy kártyára igaz, hogy ha az egyik oldalán magánhangzó van, akkor a másik oldalán páros számnak kell lennie”?

Megoldás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyes válasz az "E" és a "7". A szabály így hangzott: "Ha egy kártya egyik oldalán magánhangzó van, akkor a másik oldalán páros számnak kell lennie." Tehát csak olyan kártya sértheti meg a szabályt, amelyiknek az egyik oldalán magánhangzó van, a másik oldalán pedig páratlan szám. Nézzük meg egyenként:

  • [4]: Ha 4-> magánhangzó, akkor nem sérti meg a szabályt, sőt megfelel annak. Ha 4-> mássalhangzó, akkor nem sérti meg a szabályt, mert az semmit sem állít a mássalhangzót tartalmazó kártyákról.
  • [7]: Ha 7-> magánhangzó, akkor megsérti a szabályt, mert a kártya egyik oldalán magánhangzó van, a másik oldalán páratlan szám. Ha 7-> mássalhangzó, akkor nem sérti meg a szabályt, mert az semmit sem állít a mássalhangzót tartalmazó kártyákról.
  • [E]: Ha E-> páros, akkor nem sérti meg a szabályt, sőt megfelel annak. Ha E-> páratlan, akkor megsérti a szabályt, mert a kártya egyik oldalán magánhangzó van, a másik oldalán páratlan szám.
  • [K]: Ha K-> páros, akkor nem sérti meg a szabályt, mert az semmit sem állít a mássalhangzót tartalmazó kártyákról. Ha K-> páratlan, akkor akkor nem sérti meg a szabályt, mert az semmit sem állít a mássalhangzót tartalmazó kártyákról.

A teszt alapszabályát a klasszikus logikában kondicionálásnak nevezzük. Az ilyen "Ha A, akkor B" típusú állítások lényege, hogy az előtag igazsága vonja maga után az utótag igazságát.

Kutatási eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wason 1993-ban végzett kutatása szerint a tesztet kitöltők mindössze 10%-a válaszolt helyesen. Ennek az lehet az oka, hogy a hétköznapi nyelvben a kondicionálást más értelemben használjuk, mint a logikában. Vegyük például az alábbi állítást: ha Géza agglegény, akkor Géza egy nőtlen férfi. Ebben az esetben a mondat tagjai felcserélhetőek, hiszen ha Géza nőtlen férfi, akkor egészen biztosan agglegény. Ez a megfordíthatóság azonban nem igaz minden ilyen típusú mondatra. Ha esik az eső, akkor vizes az út. Ebben az állításban a tagok nem felcserélhetőek, hiszen az út attól is lehet vizes, hogy fellocsolták.

A kontextus megváltoztatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kutatások szerint a tesztet kitöltők sokkal nagyobb arányban tudtak helyesen válaszolni, amikor a kérdést hétköznapi kontextusba helyezték. Például a szabály az volt, hogy a 18 éven aluliak nem ihatnak alkoholt, és a kártyákon életkorok és italfajták szerepeltek. A pszichológusok ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy az emberek sokkal könnyebben oldanak meg olyan feladatokat, amelynek témájával nap mint nap találkoznak.

A csalás leleplezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leda Cosmides, amerikai evolúciópszichológus a Wason-teszt segítségével azt vizsgálta, hogy az emberekben genetikailag kódolva van-e a csalás felismerése. A vizsgálat résztvevői két típusú tesztet töltöttek ki, amelyekben képzeletbeli dolgozók munkáját kellett ellenőrizniük. A két típus közötti egyetlen különbség az volt, hogy az egyik felhívta a figyelmet arra, hogy a tesztben tárgyalt személyeknek oka lehet a csalásra. Utóbbi változatot 68%-uk sikeresen töltötte ki, míg azok, akik nem számítottak csalásra, csak 27%-ban produkáltak jó eredményt. Ebből arra következtettek, hogy az emberekben van egy észlelési mechanizmus, amely a csalás felmerülése esetén automatikusan aktiválódik.

Más pszichológusok szkeptikusan viszonyulnak ehhez az elmélethez, sokan ugyanis úgy gondolják, hogy a csalás felismerésének képességét inkább tapasztalat útján tanuljuk meg.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barkóczi I. (2006) A Wason-féle kártyatrükk. Magyar Pszichológiai Szemle, 61, 2, 299-314.
  • Krajcsi A. (2003) Feltételes állítások megértésének vizsgálata Wason szelekciós feladatában. Magyar Pszichológiai Szemle, 58, 3, 363-380.
  • Wason, P. C. (1966). "Reasoning". In Foss, B. M.. New horizons in psychology. Harmondsworth: Penguin.
  • Wason, P. C.; Shapiro, Diana (1971). "Natural and contrived experience in a reasoning problem". Quarterly Journal of Experimental Psychology 23: 63–71.
  • P.C. Wason (1977). "Self-contradictions." In: P.N. Johnson-Laird & P.C. Wason (eds.) "Thinking: Readings in cognitive science." Cambridge: Cambridge University Press.
  • Oaksford, M., & Chater, N. (1994). A rational analysis of the selection task as optimal data selection. Psychological Review, 101, 608-631.
  • Stenning, K. and van Lambalgen, M. (2004). A little logic goes a long way: basing experiment on semantic theory in the cognitive science of conditional reasoning. Cognitive Science, 28(4):481–530.
  • Cosmides, L.; Tooby, J. (1992). Barkow et al.. ed. Cognitive Adaptions for Social Exchange. New York: Oxford University Press.