Viola da spalla
| Viola da Spalla (Fagotthegedű) |
|
 |
|
|
|
|
| Más nyelveken | |
| angol: viola da spalla/bassoon-viola német: Viola da Spalla/Fagottgeige francia: olasz: viola da spalla/viola di fagotto |
|
| Besorolás | |
| Húros hangszer Vonós hangszer Hegedű család |
|
| Hangolás | c-g'-d'-a' vagy C-g-d-a |
| Rokon hangszerek | Brácsa, Cselló |
| Hangszerjátékos | Brácsás, Viola da Spallás (?) |
A Viola da Spalla (vállviola) egy nagyméretű brácsafajta a 18. századból, de nem tenorbrácsa, mert a hangolása vagy brácsahangolású, vagy csellóhangolású. Az utóbbi tipusra Leopord Mozart Versuh einer gründliches Violinschule alkotásában a megkülönböztethetőség kedvéért véglegesen bevezette a fagotthegedű elnevezést.
A hangszer említése Johann Mattheson „Das neu eröffnete Orchestra” (1713) írásában van. A hangszert a 17. század folyamán vándormuzsikusok használták és Mattheson a következőket írja: „A tiszta és élesebb hangminősége miatt kíséretre kiválóan alkalmas. Ez az, ami más hangszerekből hiányzik.”
A hangszer Johann Gottfried Wagner orgonista „Musikalisches Lexicon” munkájában is felbukkan. Hangolásnak a brácsahangolást adja meg.
Caspar Maier, a „Museum musicum theoreticopracticum” „útmutató füzetecske” megalkotója, amely régi és elfeldett hangszerek használatát taglalja, viola di fagottóról, azaz fagotthegedűről ír, amely cselló hangolású, és illusztrációnak Antoine Vidal „Les Instruments a archet” könyvéből veszi a képet, ahol szintén szerepel ilyen néven hangszer mindenféle kommentár nélkül.
A Grove's Dictionary szerint a fagotthegedű nevet a Viola Bastardára is használták.
