Viola alta
| Viola alta (Ritterbrácsa) | |
| Más nyelveken | |
| angol: Viola alta/Ritter viola német: Viola alta/Ritterbratsche francia/olasz: viola alta | |
| Besorolás | |
| Húros hangszer Vonós hangszer Hegedű család | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 321.322-71 |
| Hangolás | c-g'-d'-a'-(e") |
| Hangszerjátékos | Brácsás |
A viola alta vagy Ritterbrácsa Hermann Ritter 1876-ban készült elméleti munkája, amelyet a gyakorlatban Karl Adam Hoerlein Würzburgban valósított meg. A 19. századi violino pomposo újjáélesztések közül ez volt a legéletképesebb; igaz, ez is rövid idő alatt megbukott.
Eltérés az eredeti brácsáktól
Ritter viola altája látszatra a nagyobb testével (48 cm) és formásabb tetejével különbözik a brácsától. A koncepció azt célozta, hogy a brácsa nazális hangját egy finomabbra cserélje; csak később (1898) lett e húrral megtoldva (tehát akkortól violino pomposo újjáélesztés). Darabszámra elég sok ilyen hangszer készült, köszönhetően annak, hogy Ritter több mesterrel készítette hangszereit.
Elterjedés problémája
Ritter ugyan mindent megtett az elterjedése érdekében (még műveket is komponált rá, általában Ritterbrácsa-quartetteket), manapság már csak múzeumokban futhatunk össze ilyen hangszerrel. Megszületése mindenesetre nem volt értelmetlen, ugyanis a később készülő mélyhegedűkre nagy hatással volt. Talán ez is hozzájárulhatott, hogy a hangszer a 20. század szerzőinek egyik kedvenc szólóhangszere lett. Egyébként Ritter 1927-es halála után már nem sokkal már szinte teljesen elfeledett volt.
Általában azt rótták fel a hangszernek, hogy túl nagy, és ezért nehéz rajta játszani; emellett a jellegzetes brácsahangzás hiányzott belőle.
Zeneszerzők és a viola alta
A hangszer szellemiségét Felix Draeseke két rá íródott szonátája őrzi. Emellett Richard Wagner – aki élete nagy részét az új hangszínek keresésével töltötte – is igen érdeklődött a hangszer iránt.
