Uvala
Az uvalák a karsztos vidékek nagy méretű, többnyire szabálytalan peremű, egymásba érő felszíni formái, amelyek két vagy több töbör egymásba növésével jönnek létre. Az uvala délszláv szó, a magyar földrajzi irodalomban gyakran töbörsor néven szerepel.
Az uvalák dolinákból alakulnak ki. A karsztosodási folyamat előrehaladtával az egymással szomszédos töbrök pereme egyre közelebb kerül egymáshoz, végül sor kerül a két dolina összeoldódására. Az uvalák lefolyástalan mélyedések. Sok esetben tölti ki belsejüket tó vagy mocsár, a vízzel nem borított uvalákban talajtakaró képződik, amely a környező karsztos felszíneknél változatosabb növényzetnek ad otthont. Az uvalák leggyakoribb megjelenési formája az ún. ikerdolina, amikor két dolina nő össze. A legnagyobb uvalák több, például egy karsztvölgy alján elhelyezkedő töbör összeolvadásával keletkeznek, ilyenkor akár igen hosszan elnyúló uvala is keletkezhet. Az így létrejött nagy méretű felszíni formát már a karsztos területeket jellemző vakvölgyek közé soroljuk. Az uvalák további növekedésével polje keletkezik.
Források
[szerkesztés]- Veress Márton: Karsztmorfológia (Uvala) (magyar nyelven). Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézete. [2009. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 25.)
- A Karsztok (magyar nyelven) pp. 97. Geoportál. (Hozzáférés: 2010. szeptember 25.)[halott link]
- László, Zámbó.szerk.: Borsy Zoltán: A Karsztos vízelvezetés felszíni formái, Általános Természetföldrajz, 1 (magyar nyelven), Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 574. o. [1992. november 4.] (1998). ISBN 963-18-8928-9
