Uhlyárik Béla
| Uhlyárik Béla | |
| Élete | |
| Született | 1883. október 10. Temesvár |
| Elhunyt | 1955. február 10. (71 évesen) Temesvár |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | színmű |
Uhlyárik Béla (írói álneve: Szénégető Béla; Temesvár, 1883. október 10. – Temesvár, 1955. február 10.) temesvári magyar író, színműíró, publicista.
Életútja[szerkesztés]
Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Piarista Főgimnáziumban, jogi diplomáját a budapesti és a kolozsvári egyetemen szerezte (1908). Tanulmányai végeztével ügyvédjelölt lett Temesváron, majd a város szolgálatába lépett. 1910-től az Első Temesvári Takarékpénztár Rt. jogügyi osztályának alkalmazottja volt nyugdíjazásáig.
Munkássága[szerkesztés]
Hivatali elfoglaltsága mellett gazdag irodalmi tevékenységet fejtett ki. Első humoreszkjét 1902-ben a temesvári Délmagyarországi Közlöny közölte. Tárcái, novellái, riportjai, cikkei emellett a Temesvári Naplóban, Temesvári Hírlapban, Temesvári Friss Újságban, Déli Hírlapban, valamint más erdélyi folyóiratokban jelentek meg. Állandó munkatársa, színházi és képzőművészeti kritikusa volt a temesvári színházi és művészeti hetilapoknak (Komédia, Thália). 1918-tól tagja, 1919–22 között titkára, főtitkára, majd alelnöke az Arany János Társaságnak.
Színikritikáit ugyancsak 1902-től közölte a Délmagyarország, Déli Újság, Panoráma, Színházi Újság, Temesvári Hírlap, a temesvári Napló és a Temesvári Színpad.
Összeállításában jelent meg a lugosi Népkisebbségpolitikai és jogi könyvtár anyagmutatója (Lugos, 1937).
Regényeit (A sorompó. 1923; Művészet-szerelem. 1923–24; Kísérlet. 1925; Tilsonia. 1925) folytatásokban közölte a Temesvári Hírlap. Több, hagyatékában kéziratban fennmaradt darabját és jelenetét – Akt, Boldogh Bálint, Nem a pohár teszi, Mi van a becsülettel?, Az egérfogó (ez utóbbi Müller Péter zenéjével) – játszották a temesvári társulatok és a vidéki műkedvelő együttesek. A kölcsönkért feleség c. operettjét (Győry Emil zenéjével, Kozmuth Artúr költő társszerzővel) 1920-ban mutatta be a temesvári Modern Nyári Színház. 1945 után a Szabad Szóban és a Bánsági Magyar Írók Antológiájában (Temesvár, 1946) jelentek meg versei.
Színdarabjai nyomtatásban[szerkesztés]
- Az ötkoronás (Tvemesvár, 1917)
- Csengő (Temesvár, 1919)
- A paripa (Temesvár, 1919)
- Emberek (szatíra egy felvonásban, Temesvár, 1920)
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
.svg){kind=small}
