Ugrás a tartalomhoz

Tóth Antal (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Atobot (vitalap | szerkesztései) 2017. november 4., 05:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Szám és névelő egyeztetése, egyéb apróság AWB)

Tóth Antal (Pest, 1838. április 7. – Szabadka, 1907. január 13.) színész.

Életútja

Fiatalkorában mint péksegéd dolgozott, de a hivatásérzete a színpadra szólította és színpadi működését 1858. május 6-án kezdte meg Pázmán Mihály színtársulatánál. Mint igazi őstehetség hamarosan az elsők sorába jutott és a drámai jellem- és apaszerepekben. Kiváló alakításokat nyújtott. Megfordult a vidék nagyobb színpadjain, 1862-ben Aradon, 1868-ban Miskolcon működött, 1869. május 17.-én a Nemzeti Színházban vendégszerepelt, nagy sikerrel, a Brankovics György címszerepében, de kóborló természete jobb szerette a vidéki színészet változatosságát és ugyanez évben megint Miskolcon szerepelt. 1871-ben Kassán működött Latabár Endrénél, 1873—74-ben megint Miskolcon játszott. 1876-ban Sztupa Andornál szerepelt Aradon. 1884. május 27-én mint vendég a Népszínházban lépett fel, Feledi Gáspár szerepében és ugyanez év szeptember 10.-én már mint szerződött tag lépett fel itt a Huszárcsíny Mogor szerepében. Pár esztendőt töltött a Népszínháznál, de újra vidékre vágyott és az 1889—90-es esztendőket már a miskolci társulatnál töltötte. 1895. október 10.-én ünnepelte a Városligeti színkörben 40 éves színészi jubileumát a Cigány címszerepében. Ekkor Szabadkára szerződött és itt is maradt előbb Pesti Ihász Lajos, majd dr. Farkas Ferenc társulatánál, 1907. január 13.-án bekövetkezett haláláig.

A Schöpflin-féle Magyar Színművészeti Lexikon a következőképpen jellemzi őt: "Rajongásig szerette a színpadot, melytől nem tudott megválni, bár már évtizedekkel halála előtt nyugdíjképes lett volna. A szó legteljesebb értelmében a színpad hivatásos papja volt utolsó lehelletéig. Mindig mosolygó, csupaszív, alacsony, zömök, karikalábú egyénisége a színpadon pillanatok alatt óriássá nőtt. Csodás orgánuma a harang, orgona és mennydörgés minden skáláját befutotta, majd megríkatott, megremegtette, majd pedig homéri kacajra fakasztotta a nézőt."

A szabadkai színház előcsarnokából temették és dr. Farkas Ferenc mondott felette búcsúztatót. A szabadkai, ún. bajai temetőben dr. Farkas Ferenc színigazgató és társulatának kegyeletes áldozatkészsége emelt sírja fölé díszes emléket, 1909 április havában.

Fontosabb szerepei

  • Petur bán, Tiborc (Katona József: Bánk bán)
  • Gessler (Schiller: Tell Vilmos)
  • Brankovics György (címszerep, Obernyik Károly)
  • Medici Cosimo (Bouchardy: Lázár, a pásztor)
  • Dick (Mallefille–d’Artigues: A fehérek)
  • Quasimodo (címszerep)
  • Aranyparaszt (címszerep)
  • Cigány (címszerep)
  • Lear (címszerep)
  • Coriolan (címszerep)

Működési adatai

1861–63: Szabó József–Philippovits István; 1865–68: Latabár Endre; 1868–69: Egressi Ákos; 1869–70: Aradi Gerő, Vezéry Ödön; 1870–72: Latabár Endre; 1872: Miskolc; 1872–73: Kolozsvár; 1873–74: Mosonyi Károly; 1874–75: Szeged; 1876–77: Sztupa Andor; 1877–78: Aradi Gerő; 1878: Fáy János; 1878–79: Csóka Sándor; 1880–81: Lászy Vilmos; 1881–82: Krecsányi Ignác; 1883–87: Népszínház; 1888–89: Jakab Lajos; 1889–90: Miskolc; 1890–91: Zajonghy Elemér; 1891: Kömley Gyula; 1893–94: Somogyi Károly; 1894–95: Mezey János; 1896: Feld Zsigmond; 1897: Kiss Soma; 1898: Ágh Aladár; 1898–1907: Szabadka.

Források

További információk

  • Garay Béla: Színészarcképek. Újvidék, Forum, 1971.