Táborosi István
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) leginkább egy rajongói oldalra hasonlít. Segíts te is átírni a cikket, például a fölösleges vagy irreleváns listák, magasztalások, idézetek redukálásával, szükség szerint törlésével, illetve a szöveg átfogalmazásával úgy, hogy a cikk semleges nézőpontú legyen. |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Táborosi István "Stevie" | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1950. február 17. (74 éves) Budapest  HUN |
| Pályafutás | |
| Aktív évek | 1967- napjainkig |
| Hangszer | zongora, orgona, keyboard |
| Tevékenység | zongorista |
| Táborosi István "Stevie" weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Táborosi István "Mr. Stevie" (Budapest, 1950. február 17. –) magyar zongoraművész, bárzongorista. 2004-es Bárzongorista Verseny III. helyezettje és közönségdíjasa, valamint a 2005-ös Országos Bárzongorista Verseny győztese. A világ több országában zenélt zenekarral és önállóan szólóban is. 1980 óta Svájcban dolgozik.
Élete és pályafutása[szerkesztés]
Gyerekkor[szerkesztés]
Zenei pályafutását egy véletlen találkozás határozta meg: hatévesen az ÁPISZ kirakatában látott egy kis harmonikát. Húsvéti locsolásból spórolt pénzét a családja egészítette ki, hogy megvehesse a hangszert. Kezdetben autodidakta módon utánozta le a rádióban hallott zeneszámokat.
Első zongoratanára a Szent Imre templom orgonistája Simorné Mária volt, tőle tanulta a kottaírást-olvasást és a zongorázás alapjait.
Kezdetben nem tellett szüleinek zongorára, így egy asztalra rajzolt billentyűsoron gyakorolt. Később az utcájukban élő szomszédok engedték meg, hogy náluk gyakorolhasson. Édesapja 4 év alatt spórolta össze neki azt a pénzt, amelyből egy használt pianinót vásároltak.[1][halott link]
Korai évei[szerkesztés]
1960-ban felvételizett a Közlekedési Dolgozók Zeneiskolájába, ahol zongorából egyből 3.-ik osztályba vették fel, míg harmonikából kezdőként. Klasszikus zongoraszakon Hepke Péter zongoraművésztől, harmonika szakon Tomsits Gabriellától tanult.
Tinédzserként bekerült a Sigma beat együttesbe (ELTE zenekara), valamint kapcsolatba került az Egyetemi Színpad társulatával, és közös produkcióval, egy politikai kabaréval indultak Balaton körüli turnéra 1967-ben.
Katonaévei alatt a Határőrzenekar tagjaként a szombathelyi Savaria nemzetközi táncversenyen mint harmonikás működött közre. 1970-ben a "Ki Mit Tud" elődöntőjéig jutott, ahol orgonán játszott.
Leszerelése után az Országos Szórakoztatózenei Központ Stúdiójában Kertész Kornél tanítványaként 1973-ban megszerezte a zongorista "A" kategóriát, és még ugyanebben az évben az ORI előadóművészi engedélyét is megkapta. [2][halott link]
Karrier, külföld[szerkesztés]
A belváros számos szórakozóhelyén zenélt (ma már nem léteznek):
Keringő presszó, Trojka Bár, Savoy Bár, Tavasz Bár, Sport Presszo, Nirvána, Baross Kávézó...
Az akkori nagy budapesti hotelekben is dolgozott:
Gellértszálló, Fórum Szálloda, Budapest Körszálló, Szabadságszálló.
1974-től szerződött külföldre Skandináviába, ahol 6 évet zenélt quartettel. 1980-ban átvitte zenekarát Svájcba. Mivel egyre kevesebben kezdtek alkalmazni zenekarokat, így úgy döntött, hogy bárzongorista lesz.[3]
Az utóbbi 30 évben csak Svájcban dolgozik, egyedül, a klasszikus bárzongorista műfajt képviselve. Főleg hotelek bárjaiban, éttermeiben zongorázik, az utóbbi 10 évben már énekléssel is kiegészítette repertoárját.[4][halott link]
Országos Bárzongorista Verseny[szerkesztés]
2004-ben jelentkezett a bárzongorista versenyre, amelyet a Conrinthia Grand Hotel Royalban rendeztek meg. Itt a III. helyezés mellett Chivas-Regal közönségdíját is elnyerte.[5]
2005-ben ismét benevezett és megnyerte az Országos Bárzongorista Versenyt, melyet a Hotel Intercontinentálban rendeztek meg. Ezt a díjat Farkas Sándorral közösen nyerte, akivel később egy nemzetközi bárzongorista versenyben képviselték volna Magyarországot, ám ez sajnos különböző szervezési okok miatt nem jött létre.[6]
Folytatásként a bárzongoristák még két nagy sikerű gálaestet tartottak 2006-ban a Hotel Kempinskiben és 2007-ben a Művészetek Palotájában.[7][8]
Lemezei[szerkesztés]
Szóló[szerkesztés]
- Piano Talk
- At the Hotel Waldhaus
- Mr. Stevie's Pianobar
Bárzongorista kiadások[szerkesztés]
- Egy Este a Royalban (2004)
- Nosztalgia és Elegancia (2005)
- Régi idők mozija (2006)
Díjai[szerkesztés]
- 2004 - Országos Bárzongorista Verseny....III. helyezett
- 2004 - Országos Bárzongorista Verseny....Közönségdíjas
- 2005 - Országos Bárzongorista Verseny....I. helyezett
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Táborosi István Hivatalos Oldala Archiválva 2013. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Táborosi István Életrajza[halott link]
- Táborosi István portréja a barzongorista.hu-n