Turbinia
| Turbinia | |
 |
|
| Üzemeltető | Egyesült Királyság |
| Pályafutása | |
| Építő | Charles Algernon Parsons (tervező) Brown and Hood hajóépítő üzem Wallsend on Tyne |
| Vízre bocsátás | 1894 |
| Sorsa | Múzeumhajó |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 44,5 angol tonna |
| Hossz | 103 láb 9 in, 31,6 méter |
| Szélesség | 9 láb (2,7 méter) |
| Merülés | 3 láb (0,9 méter) |
| Hajtómű | 3 reakciós fokozatú axiális áramlású gőzturbina[1] |
| Sebesség | 34,5 csomó (64 km/h) |
A Turbinia volt az első gőzturbina hajtású gőzhajó. 1894-ben épült kísérleti hajóként és abban az időben könnyedén elnyerte a világ leggyorsabb hajójának címét. Ezt drámaian bizonyította az 1897-ben megtartott Spithead Haditengerészeti Dísszemlén, mely után az új generációs gőzhajók mintaképévé vált és az ezután készült legtöbb hajó turbina hajtást kapott. A hajó maga megtekinthető Newcastle upon Tyneban a The Discovery Museumban (Felfedezések Múzeuma), az eredeti gőzturbina és hajtás pedig a London Science Museumban.
Tartalomjegyzék |
Fejlesztés [szerkesztés]
Charles Algernon Parsons találta fel a reakciós gőzturbinát 1884-ben és miután előre látta a hatalmas lehetőségeit hajógépként, 1893-ban megalapította öt társával a Marine Steam Turbine Companyt. Kezdetnek megépíttette a Wallsend on Tyne székhelyű Brown and Hood céggel a Turbinia nevű kísérleti hajót. Az admiralitás értesült a fejlesztésről, a hajót 1894. augusztus 2-án bocsátották vízre. A turbina meghajtás sikere ellenére a kezdeti egy hajócsavaros próbák kiábrándítóak voltak. Miután feltárták, hogy a nehézségek a kavitációval kapcsolatosak, Parsons kicserélte a gépet három sorba kötött reakciós gőzturbinára, melyek mindegyike egy-egy tengelyt hajtott meg tengelyenként három hajócsavarral. A próbák alkalmával 34 csomós (63 km/ó) sebességet ért el, úgyhogy a fedélzeten tartózkodó utasok egyhangúlag úgy ítélték, hogy Charles Parsons Turbiniája kétségtelenül az Északi Tenger díjnyertes agara lehetne.
Bemutatás [szerkesztés]
1897. június 26-án Viktória királynő gyémánt jubileumát ünnepelte Spitheadben, ahol grandiózus díszszemlét tartott a hadiflotta Edward walesi herceg, az admiralitás lordjai és külföldi előkelőségek előtt. Hirtelen arcátlan látványosságként feltűnt a Turbinia, mely minden akkori hajónál gyorsabb volt és szédítő sebességgel föl-alá robogott a nagy hadihajók kettős sora között a hercegek és a nézőközönség orra előtt. Alig tudta kikerülni a haditengerészet egy naszádját, mely meg akarta állítani.
Ezzel a lenyűgöző sebesség- és teljesítménybemutatóval és további gyorsasági próbákkal, melyet az admiralitás kérésére hajtottak végre Parsons megalapította a Turbinia Works céget Wallsendben, mely ezután két torpedórombolót épített a Haditengerészet számára, a HMS Vipert és a HMS Cobrát, melyeket 1899-ben bocsátottak vízre. Bár mindkét hajó szerencsétlenül járt, az admiralitás meg volt elégedve velük. 1900-ban a Turbinia Párizsba ment, ott bemutatták a francia vezetésnek, majd bemutatták a párizsi kiállításon.
Az első turbina hajtású kereskedelmi hajó, a TS King Edward 1901-ben készült el. Az admiralitás megerősítette 1905-ben, hogy a Royal Navy jövendő hajói mind turbina hajtásúak lesznek, ezt követően 1906-ban bocsátották vízre az első gőzturbina hajtású csatahajót, a HMS Dreadnoughtot.
A Turbiniát 1927-ben két részre vágták szét, de az 1960-as években restaurálták, amikor a newcastle-i Hadihajó Múzeumban kiállították.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ két 3,8 m hosszú szélső tengelyen keresztül 457 mm átmérőjű háromlapátos csavart és a középső tengelyen további három csavart (összesen 9 csavar) hajtott meg 2000 LE (1,5 MW) teljesítménnyel. A gőzkazán: három kazándobbal rendelkező vízcsöves, széntüzelésű, (102 m²) fűtőfelülettel. A gőznyomás a kazán után 1,4 MPa, a turbinánál 124 MPa.
