Turbinia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Turbinia
Turbinia At Speed.jpg
Üzemeltető Egyesült Királyság
Pályafutása
Építő Charles Algernon Parsons (tervező)
Brown and Hood hajóépítő üzem
Wallsend on Tyne
Vízre bocsátás 1894
Sorsa Múzeumhajó
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 44,5 angol tonna
Hossz 103 láb 9 in, 31,6 méter
Szélesség 9 láb (2,7 méter)
Merülés 3 láb (0,9 méter)
Hajtómű 3 reakciós fokozatú axiális áramlású gőzturbina[1]
Sebesség 34,5 csomó (64 km/h)

A Turbinia volt az első gőzturbina hajtású gőzhajó. 1894-ben épült kísérleti hajóként és abban az időben könnyedén elnyerte a világ leggyorsabb hajójának címét. Ezt drámaian bizonyította az 1897-ben megtartott Spithead Haditengerészeti Dísszemlén, mely után az új generációs gőzhajók mintaképévé vált és az ezután készült legtöbb hajó turbina hajtást kapott. A hajó maga megtekinthető Newcastle upon Tyneban a The Discovery Museumban (Felfedezések Múzeuma), az eredeti gőzturbina és hajtás pedig a London Science Museumban.

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Algernon Parsons találta fel a reakciós gőzturbinát 1884-ben és miután előre látta a hatalmas lehetőségeit hajógépként, 1893-ban megalapította öt társával a Marine Steam Turbine Companyt. Kezdetnek megépíttette a Wallsend on Tyne székhelyű Brown and Hood céggel a Turbinia nevű kísérleti hajót. Az admiralitás értesült a fejlesztésről, a hajót 1894. augusztus 2-án bocsátották vízre. A turbina meghajtás sikere ellenére a kezdeti egy hajócsavaros próbák kiábrándítóak voltak. Miután feltárták, hogy a nehézségek a kavitációval kapcsolatosak, Parsons kicserélte a gépet három sorba kötött reakciós gőzturbinára, melyek mindegyike egy-egy tengelyt hajtott meg tengelyenként három hajócsavarral. A próbák alkalmával 34 csomós (63 km/ó) sebességet ért el, úgyhogy a fedélzeten tartózkodó utasok egyhangúlag úgy ítélték, hogy Charles Parsons Turbiniája kétségtelenül az Északi Tenger díjnyertes agara lehetne.

Bemutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1897. június 26-án Viktória királynő gyémánt jubileumát ünnepelte Spitheadben, ahol grandiózus díszszemlét tartott a hadiflotta Edward walesi herceg, az admiralitás lordjai és külföldi előkelőségek előtt. Hirtelen arcátlan látványosságként feltűnt a Turbinia, mely minden akkori hajónál gyorsabb volt és szédítő sebességgel föl-alá robogott a nagy hadihajók kettős sora között a hercegek és a nézőközönség orra előtt. Alig tudta kikerülni a haditengerészet egy naszádját, mely meg akarta állítani.

Ezzel a lenyűgöző sebesség- és teljesítménybemutatóval és további gyorsasági próbákkal, melyet az admiralitás kérésére hajtottak végre Parsons megalapította a Turbinia Works céget Wallsendben, mely ezután két torpedórombolót épített a Haditengerészet számára, a HMS Vipert és a HMS Cobrát, melyeket 1899-ben bocsátottak vízre. Bár mindkét hajó szerencsétlenül járt, az admiralitás meg volt elégedve velük. 1900-ban a Turbinia Párizsba ment, ott bemutatták a francia vezetésnek, majd bemutatták a párizsi kiállításon.

Az első turbina hajtású kereskedelmi hajó, a TS King Edward 1901-ben készült el. Az admiralitás megerősítette 1905-ben, hogy a Royal Navy jövendő hajói mind turbina hajtásúak lesznek, ezt követően 1906-ban bocsátották vízre az első gőzturbina hajtású csatahajót, a HMS Dreadnoughtot.

A Turbiniát 1927-ben két részre vágták szét, de az 1960-as években restaurálták, amikor a newcastle-i Hadihajó Múzeumban kiállították.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. két 3,8 m hosszú szélső tengelyen keresztül 457 mm átmérőjű háromlapátos csavart és a középső tengelyen további három csavart (összesen 9 csavar) hajtott meg 2000 LE (1,5 MW) teljesítménnyel. A gőzkazán: három kazándobbal rendelkező vízcsöves, széntüzelésű, (102 m²) fűtőfelülettel. A gőznyomás a kazán után 1,4 MPa, a turbinánál 124 MPa.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]