Tranzisztoros rádió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tranzisztoros táskarádió 1967-ből
Bútor méretű elektroncsöves rádió

A tranzisztoros rádió a rádió-vevőkészülékek olyan típusa, amely elektroncsövek helyett kisméretű tranzisztorokkal működik. Ezek végzik az erősítést, a jelek demodulálását pedig az ugyancsak félvezetőből gyártott diódák.

Tartalomjegyzék

Történet [szerkesztés]

Régebben kisebb bútor méretű elektroncsöves rádiókat gyártottak, ám a tranzisztor feltalálása óta lehetővé vált a táska-, illetve zsebrádiók gyártása. Hangminőségük eleinte gyengébb volt az elektroncsövesekénél. Feltalálásuk 1954 végén volt, de előtte létezhettek már amatőr tranzisztoros rádiók is. Az első, kereskedelemben is kapható tranzisztoros rádió a Regency TR-1 volt, mely germánium alapú Texas Instruments tranzisztorokkal volt szerelve.

Tápellátás [szerkesztés]

A tranzisztoros rádiók 4,5-12 V közötti tápfeszültséggel működnek, hordozhatók, ellentétben a csöves rádiókkal, ahol a csövek fűtéséhez hálózati feszültség kellett (kivéve a telepes pl. katonai csöves készülékeket), valamint sokat fogyasztottak.

Előnyök és hátrányok a csöves rádiókhoz képest [szerkesztés]

Szokol rádió. Ez a zsebrádió nagyon elterjedt típus volt, hosszú- és középhullámot vett. Belső felépítését tekintve KF trafós, kimenőtrafós, Ge tranzisztoros

Előnyök:

  • Kis méret
  • Könnyebb hordozhatóság (telepes anódpótlóval a csöves is az)
  • Alacsony tápfeszültség (nincs áramütés-veszély)
  • Nem melegszik
  • Tartós (nem ég ki az elektroncső)

Hátrányok:

  • Eleinte rosszabb hangminőség
  • Érzékenyebb a tápfeszültségre
  • Sok tranzisztor kell hozzá

Belső felépítés [szerkesztés]

Ezek a rádiók általában 6, 7, vagy 9, esetleg 12 tranzisztort is tartalmazhatnak. Egyes rádiók végfokozatához kimenőtrafó kell , míg másoknál 2-3 tranzisztor alkotja a végfokozat erősítő részét[1]. Középfrekvenciás (ún. KF) trafókból, hangoló alkatrészekből sincs hiány, de néhány rádió ilyeneket sem tartalmaz. Példa erre a 9 tranzisztoros Junoszty 102, amely sem KF-trafót, sem kimenőtrafót, valamint trimmereket sem tartalmaz. Az alkatrészeket nyomtatott áramköri lapon helyezik el, szemben a csöves rádiók szerelőlapos, valamint légszereléses technológiájával.

Hogyan veszik az adást [szerkesztés]

Általában tekercsekkel, keretantennákkal, vagy ferritantennával fogják be a rádiójelet, eleinte csak amplitúdómodulált (ún. AM) adásokat. Újabb tranzisztoros rádiók frekvenciamodulált (ún. FM) adásokat is foghatnak, ma már szinte minden rádió integrált áramkörös. Ezek a CCIR FM-et biztosan fogják. (A régebbi, OIRT-os időkben ezeket át kellett hangolni, a szocialista rádiók nyugatira hangolása nehezebb feladat volt.)

Egy kapcsolási rajz [szerkesztés]

Tranzisztoros rádió kapcsolási rajza, ami nem tartalmaz kimenőtrafót, KF-trafót, valamint trimmereket.
Junoszty 102
Kisradio.pdf
Átlagos rádió kibontott képe KF-trafókkal, kimenőtrafóval, trimmerekkel (szélessége kb. 6 cm)

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. http://www.hobbielektronika.hu/forum/getfile.php?id=66312 Tranzisztoros ellenütemű végfok kimenőtrafó nélkül