Tranzisztoros rádió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tranzisztoros táskarádió 1967-ből

A tranzisztoros rádió a rádió-vevőkészülékek olyan típusa, amely elektroncsövek helyett kisméretű tranzisztorokkal működik. Ezek végzik az erősítést, a jelek demodulálását pedig az ugyancsak félvezetőből gyártott diódák.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bútor méretű elektroncsöves rádió

Régebben kisebb bútor méretű elektroncsöves rádiókat gyártottak, ám a tranzisztor feltalálása óta lehetővé vált a táska-, illetve zsebrádiók gyártása. Hangminőségük eleinte gyengébb volt az elektroncsövesekénél. Az első, kereskedelemben is kapható tranzisztoros rádió a Regency TR-1 volt, mely germániumalapú Texas Instruments tranzisztorokból építettek.

Tápellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tranzisztoros rádiók 4,5-12 V közötti tápfeszültséggel működnek, hordozhatók, ellentétben a csöves rádiókkal, ahol a csövek fűtéséhez jelentős teljesítményre volt szükség, ezért jelentősen többet fogyasztottak, valamint az anódfeszültségük általában 60-300 V között volt, ami javításkor érintésvédelmi kérdéseket is felvetett.

Előnyök és hátrányok a csöves rádiókhoz képest[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szokol rádió. Ez a zsebrádió nagyon elterjedt típus volt Magyarországon, hosszú- és középhullámú adást vett. Belső felépítését tekintve középfrekvenciás (ún. KF) trafós, kimenőtrafós, Ge-tranzisztoros

Előnyök:

  • Nincs bemelegedési idő (A hőegyensúly eléréséhez azonban szükség lehet valamennyi időre)
  • Kis méret
  • Könnyebb hordozhatóság (telepes anódpótlóval a csöves is az)
  • Alacsony tápfeszültség (nincs áramütés-veszély)
  • Jelentősen kisebb melegedés, a katódfűtés hiánya miatt.
  • Tartós (nem ég ki az elektroncső, a germánium-tranzisztorok azonban messze nem voltak olyan megbízhatóak, mint a mai szilícium-tranzisztorok)

Hátrányok:

  • Eleinte rosszabb hangminőség
  • Sok tranzisztor kell hozzá (Eleinte a tranzisztorok is drágák voltak)

Belső felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagos rádió kibontott képe KF-trafókkal, kimenőtrafóval, trimmerekkel (szélessége kb. 6 cm)

Ezek a rádiók általában 6, 7, vagy 9, esetleg 12 tranzisztort is tartalmazhatnak. Egyes rádiók végfokozatához kimenőtrafó kell , míg másoknál 2-3 tranzisztor alkotja a végfokozat erősítő részét[1]. Középfrekvenciás (ún. KF) trafókból, hangoló alkatrészekből sincs hiány, de néhány rádió ilyeneket sem tartalmaz. Példa erre a 9 tranzisztoros Junoszty 102, amely sem KF-trafót, sem kimenőtrafót, valamint trimmereket sem tartalmaz. Az alkatrészeket nyomtatott áramköri lapon helyezik el, szemben a csöves rádiók szerelőlapos, valamint légszereléses technológiájával.

Egy kapcsolási rajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „Junoszty 102” típusú tranzisztoros rádió kapcsolási rajza, ami nem tartalmaz kimenőtrafót, KF-trafót, valamint trimmereket
A „Junoszty 102” kisrádió építése (több oldal) PDF

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.hobbielektronika.hu/forum/getfile.php?id=66312 Tranzisztoros ellenütemű végfok kimenőtrafó nélkül