Torosz edesszai nagyúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Torosz edesszai nagyúr (? – Edessza, 1098. március 9.) örmény nemes, bizánci hivatalnok, 1094–1098 között Edessza uralkodója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az örmény származású Torosz a bizánci udvar egyik magas rangú, „kuropalatész”[1] című hivatalnoka volt; valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy az ortodox vallást gyakorolta. 1094-ben az örmény nemes visszafoglalta a korábban egy török törzsfő által bevett Edessza városát. Torosz ekkor I. Maliksáh szeldzsuk szultán hűbérese volt; de a város elfoglalása után nyomban megkísérelte azt saját uradalmának nyilvánítani. Ebben a fellegvárba beszállásolt török és örmény katonák voltak segítségére, a település nemessége ugyanis tiltakozott az önkényuralom ellen.[2] Torosz edesszai nagyúrként megszilárdította hatalmát, és még a kilikiai örmény állam széthullása után is képes volt független maradni. A török helyőrséget kikergette a városból, amit így teljes mértékben az ellenőrzése alá vonhatott.[1] A bizánci császárok bizonyos fokig elismerték uralmának törvényes mivoltát; a környező török uralkodókat pedig az edesszai nagyúr ügyes politikával játszotta ki egymás ellen. A danismend törökökkel szemben segítségül hívta Alphilag törzsfőt, akit később megöletett.[3] Az örmény és a muszlim lakosságra egyaránt magas adókat vetett ki, tovább fokozva népszerűtlenségét. Steven Runciman történész többször is megemlíti, hogy Torosz edesszai nagyúr feleségül vette Gábor melitenei nagyúr egyik leányát.[4][5]

A folyamatos török támadásoknak azonban sem gazdagságával, sem ravasz külpolitikájával nem tudott huzamosabb ideig ellenállni, ezenfelül erőszakos kormányzási módszerei és idegen vallása miatt alattvalói is rendszeresen lázadtak fel ellene. Emiatt 1098-ban az edesszai nagyúr a keresztes lovagokhoz folyamodott segítségért. A városba hívatta az örményekkel már korábban is rokonszenvező Baudouin de Boulogne frank nemest, Bouillon Gottfried egyik fivérét.

Baudouin de Boulogne csak úgy volt hajlandó elfogadni Torosz meghívását, ha a korosodó uralkodó fiává fogadja és örökösévé teszi meg. Az edesszai uralkodó eredeti szándékai szerint mindössze zsoldosként fogadta volna fel a kereszteseket; mindazonáltal gyermektelenségéből fakadóan nem volt örököse, így – nem lévén más választási lehetősége – engedett a frank lovagnak. 1098. február 6-án érkezett meg a keresztes csapat a városba, ahol az uralkodó és a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta őket. Torosz nagyúr azonnal törvényes fiává fogadta Baudouin de Boulogne-t az örmény hagyományoknak megfelelően: a frank lovag derékig meztelenre vetkőzött, az örökbefogadó apa egy két emberre szabott inget vett magára, amit ráhúzott a lovagra is, és meztelen mellkasukat egymáshoz dörgölték.[5] E szertartással Baudouin de Boulogne hivatalosan is az edesszai uralkodó törvényes fiává lett; a nagyúr felesége is elismerte őt gyermekeként.

Röviddel Baudouin de Boulogne megjelenése után összeesküvést szőttek Torosz nagyúr ellen. A történészek máig vitatják, hogy fogadott fiának volt-e tudomása a készülődő eseményekről, és ha igen, mekkora szerephez jutott bennük. 1098. március 7-én egy hirtelen megmozdulásként az uralkodó hivatalnokait elfogatták, majd a hercegi palota alá vonultak. A katonaság nem állt ki Torosz nagyúr mellett, fogadott gyermeke pedig a megadást tanácsolta neki. Az uralkodó ezt hajlandó is volt elfogadni azzal a kikötéssel, hogy szabadon távozhat feleségével Melitene városába az ottani örmény fejedelem udvarába. Annak ellenére, hogy Baudouin de Boulogne kezességet vállalt mostohaapja életéért, mégsem hagyták őt elmenni. Mikor a nagyúr ráébredt, hogy tulajdon palotájában tartják fogva, március 9-én az egyik ablakon át próbált megszökni.[3] A város lakosságából összeverődött tömeg azonban elkapta és széttépte.[3] Edessza koronája a nagyúr fogadott fiára szállt, aki felvette az edesszai grófi címet, létrehozva ezzel az első szentföldi keresztes államot.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Runciman. 160. oldal
  2. Runciman. 70. oldal
  3. ^ a b c Runciman. 165. oldal
  4. Runciman. 247. oldal
  5. ^ a b Runciman. 164. oldal

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Howarth, Stephen. A templomosok titka, ford. Pálvölgyi Endre, Kossuth Kiadó. ISBN 963-09-2872-8 (1986) 
  • Read, Piers Paul. A templomosok, ford. Majorossy Judit, Gulliver Könyvkiadó Kft.. ISBN 963-92-3212-2 
  • Runciman, Steven.szerk.: Veszprémy László: A keresztes hadjáratok története, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna, Budapest: Osiris Kiadó. ISBN 963-379-448-X [1995] (1999) 

Kapcsolódó irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző uralkodó:
Buzán török törzsfő
Edessza uralkodója
1094–1098
Következő uralkodó:
I. Balduin edesszai gróf