Time to Live

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Time To Live (TTL) számítógép-hálózatok működésével kapcsolatos fogalom. Szó szerinti jelentése: élettartam.

Az internetprotokollban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az internetprotokoll esetében ez a csomagok fejlécében található számláló. Valójában nem idő mérőszáma, hanem „hop count”, amit minden aktív eszköz (útválasztó (router)) csökkent. Ha egy aktív eszköz 0-nak látja a TTL-t, akkor egyszerűen eldobja a csomagot.

A TTL mezőre azért van szükség, mert nélküle redundáns hálózatoknál hibás beállítás esetén előfordulhatna, hogy az IP csomagok körbe-körbe keringenek. A TTL mező nélkül a hálózatban a végtelenségig keringő csomagok jöhetnének létre és használhatatlanná válna mivel folyamatosan foglalnák a hálózat sávszélességét.

A traceroute (linux), és tracert (windows) parancs a TTL-t használja a pingelt célállomás között található útválasztók felderítésére. Ezt úgy éri el, hogy a TTL-t az első csomagban 1-re állítja, így az első útba eső aktív (layer3) eszköz már nem továbbítja a csomagot, viszont válaszol. Ezután folyamatosan növeli, így a soron következő útválasztók sorrendben válaszolnak a kérésekre, ezáltal láthatóvá válik a hálózat felépítése. Természetesen adott tűzfal kiszűrheti a kéréseket és dobja csomagokat.

A névszervereknél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A doménnév-szolgáltatásban a TTL az adott doménhez tartozó beállítás, ami azt határozza meg, hogy a gyorsítótárként funkcionáló névszerverek mennyi ideig tárolhatják el a lekérdezett adatokat, azaz mennyire legyen friss a gyorsítótárakból elérhető információ.