Telléry Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Telléry Gyula (Zichyfalva, Torontál vármegye, 1879. augusztus 16.Budapest, Erzsébetváros, 1932. január 19.)[1] újságíró, lapszerkesztő, a szepességi magyar sajtó megteremtője.

Életútja[szerkesztés]

Telléry Ferenc és Komka Lukrécia fiaként született. A Magyarországi Kárpát-egyesület Késmárki Osztályának tagja volt. 1917-től a Magyar Turista Szövetség Sajtóügyi és szakirodalmi bizottság tagja. Egész életét Szepesség közügyéinek, a nemzeti kultúra fejlesztésének áldozta és a nemzetiségi kérdésben harcos ellenfeleket szerzett a „csehszlovák állam“ hatalmasainak birtokosai között, így a hírhedt Kizma-ügyben Ruszinszkó kormányzóját, Beszkid Antalt, támadta erősen Telléry Gyula, majd Blaha Mariánnal és a csernovai tragédia ügyében Hlinkával vívott elkeseredett sajtópárbajt. Szent-Iványi József jobboldalán részt vett a Magyar Nemzeti Párt megalapításában, bejárta az elszakított országrészt, gyűléseken szónokolva, ébresztgette a nemzeti önvédelmi front csüggedő kitartását és nagy szervezőképességgel oroszlánrészt vállalt a Prágai Magyar Hírlapnak, a magyarság országos orgánumának megalapításában. Izzó magyarságától fűtött publicisztikai tevékenysége miatt a cseh hatóságok állandóan üldözték. Több ízben letartóztatták és rövidebb-hosszabb ideig fogságban tartották. Az elszegényedett Telléry már a Szepesi Lapokat sem tudta fenntartani, mert a gyakori büntetések tönkretették a vállalatát. Újságját, a Szepesi Lapokat, a cipszerség egyetlen magyar nyelvű napilapját (melyet Ziman János iglói tanár indított az 1880-as években) a cseh államhatalom betiltotta, majd 1929-ben, munkásságának harmincéves évfordulóján megvonta tőle harmincéves szepességi illetőségét. Egy időben jelentős vagyonnal rendelkezett, de élete végén teljesen elszegényedett. A Prágai Magyar Hírlap felvidéki szerkesztője lett és családjával együtt Kassára költözött.

1932 januárjában Budapestre indult, hogy elmondása szerint egy örökségi ügyét elintézze, s régi szokása szerint a Metropol szállodában bérelt szobát. 1932. január 18-án hétfőn este egy ideig a szálló kávéházában üldögélt, majd korán a szobájába tért. A szobaasszony még hallotta, hogy egy ideig fel-alá járkált a szobájában. Kedden reggel nyolc óra után a szobaasszony be akart menni Telléry szobájába, hogy ruháit tisztítani vigye. A sötét szobában megdöbbenve látta, hogy az ágy érintetlen. Körülnézett és rémülten vette észre, hogy Telléry Gyula felakasztva, az egyik ablakkilincsen függ. A helyszínre kiszállt orvosi bizottság konstatálta, hogy a halál már legalább 24 órával azelőtt bekövetkezett.[forrás?] A szobában két levelet találtak: egyet családjához és egyet a Prágai Magyar Hírlaphoz írt. A Prágai Magyar Hírlapnál vitás követelése állott fenn, többször említette, hogy 40.000 korona jár onnan, amelyet még nem utaltak ki. Ezt kérte benne családjának kiutalni. Egy özvegyet (Haltenberger Malvina) és három gyermeket hagyott hátra. Sírja a rákoskeresztúri temetőben található.

Munkái[szerkesztés]

  • A Szepesség gyásza. Emlékalbum Erzsébet királyné emlékére 1898. szept. 10. szerk. és kiadta... Bpest, 1899.
  • Igló könyve, kiadja... Igló, 1905. (A Szepesi Lapok fennállásának százados évfordulójára lapja történetét és Igló város multját és jelenét írja le, képekkel).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • http://mhk.szofi.net/csarnok/t/tellerygy.htm Archiválva 2021. július 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  • Telléry Gyula szlovenszkói lapszerkesztő öngyilkos lett Budapesten. Keleti Ujság, 1932. január 22. 6. old.
  • Magyar ünnep a cseh hatalom árnyékában. Egy üldözött magyar szerkesztőt jubilál a felvidék magyarsága. Magyarság, 1929. március 17. 10. old.
  • Magyarság, 1924. június 26. 8. old.
  • Telléry Gyula, kassai magyar szerkesztő, felakasztotta magát és meghalt. Pesti Hirlap, 1932. január 20. 6. old.