Tauszk Ervin
| Tauszk Ervin | |
| Született | 1890. december 20. Kollárovicz |
| Elhunyt | 1968. január 2. (77 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Demecs Mária (h. 1919-1968) |
| Gyermekei | Tauszk Éva, Tauszk Márta |
| Halál oka | szívtrombózis |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tauszk Ervin (Kollárovicz, 1890. december 20. – Budapest, 1968. január 2.)[1] MÁV hivatalnok, szakszervezeti vezető, banktisztviselő, 1946-ban igazgató, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank üzemi bizottságának elnöke.[2]
Élete
1915-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, 1920-tól kezdve a Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete tagja, később a központi vezetőségbe is bekerült. 1945-től 1948-ig a Pénzügyi Tisztviselők Egyesületének elnökeként tevékenykedett. 1945 tavaszán részt vett a tőzsdei működés ismételt megindításának előkészületeiben, mint az erre létrehozott ideiglenes intéző bizottság szakszervezetek által delegált tagja.[3]
A kiépülő kommunista rendszer által 1946-ban megkezdett államosítások során a bankok állami kézbe emelése is megtörtént. Rákosi 1947. május 18-án, a nagy-budapesti pártértekezlet során elmondott beszédében a bankok államosítását nem helyeslőket a demokrácia ellenségeinek nevezte.[4] Tauszk, mint bankszakember nem ellenezte a bankok államosítását, azonban az időpontot még korainak találta.[5]
| „ | Nagybankjaink ma deficitesek és ebben a helyzetben államosításuk olyan terhet jelentene a közösség számára, hogy én veszélyeztetve látnám az előálló helyzetben a stabilizációt is. Államosítani kell a bankokat is, de az időpontot ma még korainak tartom. A bankok rezsijét előbb csökkenteni kell, azután végre kell hajtani fuziójukat és át kell majd venni őket állami kezelésbe. | ” |
| – Igen! – Majd később!: Később... Szabad Nép, V. évf. 109. sz. (1947. május 15.) | ||
Ezzel azonban a Rákosi-féle azonnali államosításról szóló koncepció ellen foglalt állást, a kommunista diktatúra idején ezt vádként hozták fel ellene, majd 1950. július 21-én internálták Kistarcsára. 3 évet töltött itt, 1953. augusztus 29-én engedték szabadon. Ügyét később felülvizsgálták, amelynek során megállapítást nyert, hogy évekig indokolatlanul és jogtalanul internálták.[6]
Családja
Két lánya született: Márta és Éva. Unokája Halász Tamás sakkozó.
Jegyzetek
- ↑ Halálesete bejegyezve Budapest XIII. ker. polgári halotti akv. 16/1968. folyószáma alatt.
- ↑ Igen! – Majd később!: Később... Szabad Nép, V. évf. 109. sz. (1947. május 15.)
- ↑ Gajáry István, Csík Gergely: Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből. (Budapest Főváros Levéltára, 1988.)
- ↑ Rákosi Mátyás. Visszaemlékezések 1892-1925. Budapest: Napvilág Kiadó, LIII. o. (2002). ISBN 963 9082 88 0
- ↑ Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9., Budapest, 1989). Arcanum. (Hozzáférés: 2015. június 5.)
- ↑ A Belügyminisztérium Titkársága 6–9/546/1957.
Források
- Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948. Budapest, 1966. 814. p.