T-ing

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Klasszikus T-ing, amelyen az elnevezés eredete, a T forma is jól látható

A T-ing (angolosan: T-shirt, t-shirt vagy tee shirt, ejtsd: tísört) eredetileg amerikai találmány. Rövid ujjú, kerek nyakkivágású, gallér, gombolás és zseb nélküli kötött ing, hossza általában kissé a csípő alá ér, az ujja hossza nem éri el a könyököt.[Jegyzet 1] Anyaga általában pamut, esetleg pamut-poliészter keverék. A klasszikus T-ing egyszínű (leggyakrabban fehér, de ma már sokszor készítik másféle színben is), de a divat hatása alatt különbözőképpen mintázott változatai is elterjedtek. Eredetileg alsóruházatként viselték, újabban azonban a szabadidő-viselet nélkülözhetetlen ruhadarabja és egyben divatcikk is. A köznyelv rendszerint póló néven hivatkozik rá, de a – teljes nevén – pólóing más formájú ruhadarab.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai ing alapvetően az alsóruhaként viselt római tunikából fejlődött ki,[1] bár a bronzkorban is hordtak skandináviai nők ingszerű blúzt.[2] Hasonló ruhadarabok ábrázolása az ősi perui, afganisztáni, egyiptomi, palesztinai maradványokon is fennmaradt. A középkori Európában is viseltek a mai inghez hasonló ruhadarabot. A honfoglaló magyarok inge elöl vagy oldalt nyílott volt.[3]

Van olyan forrás,[4] amely szerint az ujjas trikó eredete Viktória királynő, brit uralkodó (1819–1901) nevéhez fűzhető, aki látogatást tett a tengeri flottánál és annak érdekében, hogy ne zavarja őt a tengerészek hónaljának látványa, amit ujjatlan trikóik nem fedtek el, a flotta vezetői elrendelték, hogy a trikókat ujjakkal kell ellátni.

A mai értelemben vett T-ing története valójában az első világháborúban kezdődött,[1][5] amikor az amerikai katonák számára szükségessé vált a meleg európai nyári időszakra olyan alsóing készítése, amely kevésbé meleg, mint a korábban az amerikai hadseregben rendszeresített hosszú ujjú gyapjúing. Ekkor vezették be – a francia hadseregnél látott mintára – a könnyű, egyszerű szabású, rövid ujjú pamutinget, amit Amerikában az 1920-as években is már T-ing néven emlegettek. A második világháborúban a szárazföldi csapatoknál és a tengerészetnél is ez volt a rendszeresített alsóing.

Idővel a polgári életben is meghonosodott ez a viselet. Jóllehet eredetileg alsóingnek szánták, a katonák gyakran viselték ing nélkül is szabadidejükben vagy nehéz munka közben, amit híradófilmeken mindenki láthatott – ez is hozzájárult ahhoz, hogy széles körben megismerjék ezt a ruhadarabot. Népszerűvé válása és széles körű elterjedése azonban a II. világháborút követő években következett be és elsősorban olyan neves filmszínészeknek köszönhető, mint John Wayne, Marlon Brando és James Dean, akik az 1950-es években készült filmjeikben viseltek T-inget. James Dean 1955-ben bemutatott „Rebel Without a Cause” (magyar címe: Haragban a világgal) c. filmjével a T-inget a lázadó ifjúság jelképes viseletévé tette.

Maga a T-ing „uniszex” ruhadarab, nők és férfiak és a mindkét nemhez tartozó gyerekek egyaránt hordják, a nemek szerinti különbség legfeljebb a díszítésben nyilvánul meg.

A T-ing előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sima egyszínoldalas vetülékrendszerű kötés
Körkötőgép
Oldalvarrás nélküli egyszerű T-ing alkotóelemei

A T-ingeket jellemzően sima egyszínoldalas kötésű körkötött kelméből állítják elő. Gyakran ehhez olyan körkötőgépet használnak, amelynek átmérője az emberi test átmérőjének felel meg, ebben az esetben olyan átmérőjű tömlőt kötnek, amiből az ing törzsrésze úgy szabható ki, hogy oldalt már nem is kell összevarrni. Ez megtakarítást jelent a gyártási költségekben és a hulladékképződést is csökkenti. Az ujjakat azonban így is síklapú kelméből kell kiszabni és utólag összevarrni, hogy megkapja "cső" formáját. Az ing nyakkivágást általában kissé rugalmas szerkezetű pánt szegélyezi (ezt külön, erre a célra szolgáló gépen készítik el, általában síkban kiterítve és utólag varrják össze zárt "cső" alakúra), a vállakba és a nyakkör hátsó részébe pedig egy többnyire szövött erősítő szalagot varrnak be, ami a keresztirányú nyúlást hivatott megakadályozni. Az ujjakat és az ing alját a hagyományos kivitelnél visszahajtással szegik be. Az összeállításhoz általában célgépeket használnak, amelyek az adott helyen szükséges különböző varrástípusok készítésére készültek, az ezekhez szükséges kelmevezető készülékekkel rendelkeznek és igen nagy sebességgel dolgoznak. Egy hagyományos T-ing összes varrási ideje ezeken a korszerű gépeken, nagyüzemi munkaszervezés mellett mindössze néhány perc.

A jobb minőségű T-ingek felismerhetők a kelme ránézésre is szebb külsejéről, fényéről, a varratok gondos kivitelezéséről, a nyakkör szegélyezésének rugalmasságáról és szép felvarrásáról. Újabban készítenek T-inget 5% körüli elasztánfonal-tartalommal is, ami nagyobb rugalmasságot biztosít és az ing szebben, kellemesebben simul a testre. A sima egyszínoldalas kelmeszerkezet jellegzetes tulajdonsága, hogy a szemsorok és szemoszlopok nem merőlegesek egymásra, hajlásuk többé-kevésbé eltér a 90°-tól. Ennek mértéke elsősorban a gyártáshoz felhasznált fonal sodratszámától[Jegyzet 2] és sodratirányától függ. Igényesebb termékek esetében ez a jelenség kevésbé látszódik és főleg kevésbé érezteti hatását a kelme elcsavarodásában. Ha a kelme gyártásához szintetikusszál-tartalmú fonalat (pl. pamut-poliészter keveréket) használtak, az ilyen kelme hőrögzíthető, azaz 180 °C körüli hőmérsékleten kezelve a szemek elrendeződése tartósan stabilizálódik, ami a későbbi elcsavarodást is megakadályozza.

A színes T-inget vagy már eleve színes kelméből készítik, vagy pedig a nyers vagy fehérített kelméből készített inget konfekcionált állapotban színezik. Az utóbbi eljárás előnye, hogy a mindenkori méretmegoszlásnak megfelelően akár kis mennyiségű rendeléseket is gyorsan teljesíteni lehet. Színcsíkos változatokat színnyomással vagy színes fonalak bekötésével készítenek.

Minthogy a T-inget közvetlenül a testen viselik, előnyös olyat választani, amely nem tartalmaz az egészségre ártalmas vegyszereket, amelyek a színezésnél vagy a színnyomásnál kerülhetnek bele. Erre biztosítékot nyújthat, ha a ruhadarabon megtalálható az Öko-Tex címke,[Jegyzet 3] azonban ez T-ingek esetében ritkán fordul elő. Újabban reklámozzák a biopamutból készült T-ingeket is.[6]

A T-ingek nagyságjelölése általában nem számokkal, hanem a nálunk is közismert S, M, L, XL, XXL betűjelekkel történik. Ehhez azonban minden gyártó más-más tényleges méreteket kapcsol, mert nincs nemzetközileg elfogadott mérettáblázat, ezért a vásárlásnál elővigyázatosnak kell lenni.

Díszítésmódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „klasszikus” T-ingnek az idők folyamán, a divatváltozások hatása alatt igen sokféle módosulata és mintás változata alakult ki.

Már az 1940-es években alkalmaztak a T-ingeken nyomott feliratokat, amelyekkel pl. a katonák az egységük jelzését tüntették fel, majd a polgári életben is készültek nyomottmintás T-ingek, pl. Harry S. Truman elnökválasztási kampányára (1948).[4] Az 1960-as években jelentek meg az ún. csomózásos színezéssel (tie-dye) készített mintázatok és a rendkívül változatos színnyomással díszített T-ingek, nem utolsósorban a különböző pop-együttesek és sportegyesületek hatására, amelyek nagy reklámlehetőségeket láttak az emblémáikkal díszített T-ingekben. A szitanyomás, a permetezéses festés (airbrush), a szálszórás (flokkolás), a rávasalható mintázatok (szublimációs nyomás) alkalmazása, majd a digitális nyomtatás textilipari alkalmazásának elterjedése jelentős mértékben hozzájárult ehhez, aminek köszönhetően az 1980-as évektől kezdődően hallatlanul fellendült ez a divatirány. A hímzési technikák lehetőségeinek bővítése, az automata hímzőgépek elterjedése kedvezett a hímzésekkel díszített T-ingek megjelenésének is. Az ezekben rejlő lehetőségeket különféle pártok és civil mozgalmak, együttesek, kereskedelmi cégek stb. is széles körben kihasználják reklámozás céljára. Ma már van olyan technika, amivel akár egyedi darabokat is el lehet látni fényképezési eljárással felvitt arcképpel vagy más motívumokkal.

Emellett készülnek színcsíkos kelmékből is T-ingek, és olyanok is, amelyek egy-egy alkatrésze (pl. az ujjak vagy a nyakkört szegélyező pánt) színében eltér a törzsrész színétől, vagy más színű vagy mintázatú az ing eleje és a háta stb. Variálják a nyakkivágás alakját is: a hagyományos kerek nyakkivágás mellett megjelentek a „csónaknyakú” (a vállak felé meghosszabbított), a négyszögletes, a V alakot közelítő (elöl lefelé csúcsosan kialakított) stb. változatok is. A divattervezők fantáziája kiapadhatatlan, ami ezen a téren is megnyilvánul.

Változatok a T-ingre

A T-ing elterjedtsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az USA-ban végzett piackutatási adatokból[1] kitűnik, hogy az emberek 90%-ának van legalább egy T-inge, 60%-ának több is: a férfiak több mint 70%-ának és a nők 54%-ának több mint 10 ilyen ruhadarabja van. Egyharmaduknak a kedvenc színe a fehér, népszerűségben ezt követi a kék és a fekete színű T-ing. 1995-ben több mint 1 milliárd T-ing volt forgalomban.[7]

A világ T-ing fogyasztása egyre növekszik, a 2002 és 2006 közötti négy év alatt 14%-kal nőtt.[8] A legnagyobb piacot az Európai Unió jelenti, ahol a világ T-ing fogyasztásának több mint egyharmadát regisztrálták. Ezt követi az USA (17%). Az Európai Unió T-ing importja legnagyobbrészt Törökországból származik (29%), ezt követi Banglades (16%), majd Kína és India.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A köznyelvben a T-inget és a pólóinget (röviden: pólót) gyakran összekeverik, pedig közöttük nagy különbség van. A póló galléros, gombolós és gyakran zsebes kivitelben készül, általában más szerkezetű kelméből és másféle díszítéssekkel, mint a T-ing.
  2. Lásd bővebben a fonal szócikkben.
  3. Az Öko-Tex textíliákra használt, nemzetközi szabványok szerint elvégzett szigorú vizsgálatok alapján engedélyezett megkülönböztető jegy, amely arra utal, hogy a termék nem tartalmaz az egészségre ártalmas anyagokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz T-ing témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c A short (but authoritative) history of the T-shirt
  2. Broby-Johansen, R.. Az öltözködés története. Budapest: Gondolat Kiadó (1969) 
  3. Mialovszky Erzsébet. Korok, divatok. Móra Könyvkiadó. ISBN 963-11-1032-X (1978) 
  4. ^ a b T-Shirt History
  5. The history of a T-shirt
  6. The hidden life of t-shirts - T-shirt manufacturing. [2012. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. History of the T-shirt
  8. World Trade in T-Shirts

További források

  • MSZ 11398/7-79 Kötőipari fogalommeghatározások. Ruházati kötöttáruk. (Országos szabvány.)
  • Mátrai Péter. Textil- és divat ábécé. OKISZ Labor (1982) 

Külső kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]