Török Bálint

Enyingi Török Bálint (1502 – Konstantinápoly, 1550) – magyar főnemes, hadvezér, nándorfehérvári bán.

Élete

Ifjúsága

1507-től apjával és testvérével együtt örökös báróságot, 1536-tól grófságot nyert. Enyingi Török Imre nándorfehárvári bán és Parlaghy Krisztina fia. Apja halála után már tizenkilenc éves korában nándorfehérvári bán, az 1521-es belgrádi ostrom idején azonban a Magyarország kulcsának tartott erősségtől távol tartózkodott. A vár katonái évek óta fizetetlenek voltak, az ifjú főúr gyámjai az országgyűlésben el is panaszolták a siralmas kilátásokat, érdemi támogatást azonban nem kaptak. Így 1521-ben a várat az óriási túlerő és árultatás ellenében 66 napig hősiesen védő Oláh Balázs végül kénytelen volt azt feladni. A felelősséget az ifjú Török Bálintra hárította az országgyűlés, aki regényes körülmények között, lovára kapva volt kénytelen elmenekülni a gyűlésen résztvevők haragja elől. A fiatal arisztokrata, birtokaitól távol, Erdélyben állt Szapolyai János vajda szolgálatába. A királyi kegyet újra, két évvel később nyerte el, 1523-ban feleségül vette a királyné legkedvesebb udvarhölgyét, báró Pemmflinger Katalint. Házasságukból két fiuk született, Török János 1529-ben, Török Ferenc pedig az 1530-as évek elején.

A mohácsi csata után

A mohácsi csatában az ifjú Bálint Ráskay Gáspár mellett a királyi testőrség egyik parancsnokaként vett részt, és egyesek szerint amikor Tomori észrevette, hogy Bali bég megkerüli a magyar fősereget, őket küldte ellene, de az utasítást nem teljesítették. Ezután a tokaji országgyűlést követően János király kormányának egyik legfontosabb tagjaként temesi főispán és az ezzel együtt járó alsó-magyarországi főkapitányi tisztet töltötte be.

1526-ban vagy hatvanhét lovassal Szabadkán megtámadta a birtokai egy részét elfoglaló szerb felkelőt, Cserni Jován „cárt” (a fekete embert), és a magyar belháború kezdetét jelentette. Miután vereséget szenvedett tőle - bár Szabadkát sikerült visszavennie - 1527-ben megállapodott vele, és rövid időre mindketten átpártoltak Ferdinándhoz. Nemsokára legyőzi Perényi Péter János-párti erdélyi vajdát, azonban Czibak Imrétől vereséget szenved. Ekkor Szegedre menekül, ahol egy Orbán nevű jobbágy halálosan megsebesíti. Erre Török Bálint Tornyosra ment, ahova a haldokló szerb vezért vitték, levágta fejét, amit büszkén elküldött János királynak. Néhány nap múlva azonban jelentkezik a parasztember - aki egyébként tettéért nemességet kapott - és akkor szégyenében Ferdinándhoz bujdosik.

Ezután sok évig hűségesen, bár nagy áron szolgálja a Habsburg királyt: ő ugyanis Szigetvárral jutalmazza. Ebben a várban vette őt 1530-ban ostrom alá két akkor János-párti főúr, Nádasdy Tamás és Kápolnay Ferenc, azonban annak hírére, hogy Roggendorf megostromolta Budát, felhagynak a harccal. Ekkor Török Bálint a hozzá csatlakozó Kápolnayval az ostromlók táborába siet. Néhány évvel később azonban konflilktusba keveredik Zrínyi Miklóssal, ugyanis mindketten a vránai perjelséget kívánták megszerezni. Ekkor azonban a főúr ambícióit sokalló Ferdinánd jóváhagyását adta egy az ellene irányuló, sikertelen merényletre, minek hatására 1536-ban Török Bálint újra János király pártjára állt. Ezzel a pártállásával több vármegyét is Szapolyai pártjára vont, minek következtében János pártja fontos pozíciókra tett szert az egész Dunántúlon és a Felvidéken is. Szapolyaihoz való hűtlenségét egyébként azzal tette jóvá, hogy elfoglalta Kápolnay Ferenc újonnan emelt Gerenas nevű Dél-Dunántúli várát, fosztogatóhadjáratai közbontját, és tulajdonosát elűzte.

János király az átállást Hunyad vármegye örökös grófságával, az ehhez tartozó négy várral és uradalmaival és az ország legnagyobb uradalmának, Debrecennek elajándékozásával hálálta meg. Ezek a legújabb szerzemények Török Bálintot az ország legnagyobb hatalmú és leggazdagabb földbirtokosává tették. A Hunyadiak kora óta nem alakult ki egyetlen személy kezén ilyen hatalmas birtokkomplexum. Török Bálint a somogyi főispánság és hunyadi grófság tiszte mellett birtokolta Hunyad vm.-ben Hunyad, Déva, Morzsina és Kolc várakat és uradalmaikat, Biharban Debrecen városát, Somogy vármegyében Szigetvárt, Somogyvárt, Csurgót, Tolnában Simontornyát, Ozorát és Anyavárát, Veszprémben Enyinget, Cseszneket és Pápát, Komáromban Vitányt, Gesztest és Tatát, Zalában pedig Szigligetet. Korábban kapott adományokat a Zemplén megyei Kövesdre és a Kőrös megyei Boróra és Soproncára, valamint a reformáció terjedését kihasználva, megszállva tartotta a pécsi és nyitrai püspökség roppant javait. Az 1540-es budai ostromban a vár védelmének első számú irányítója, János király halála után a csecsemőként megválasztott II. János gyámja és az ország egyik kormányzója.

1540-ben, de még János király éltében Majláth István, Balassa Menyhért és Kendy Ferenc szövetséget kötöttek uralkodójuk ellen, akkor Petrovics Péterrel együtt rá jutott a feladat, hogy a hitszegőket leverje. Diódot és Almást el is pusztították, Fogarast azonban, ahol Majláth és Balassa tartózkodott, Török nem akarta ostrom alá venni, mert előbbi régi barátja volt. A királyi becsületbíróság kérésére belekezd ugyan, de végül betegségre hivatkozva eltávozik.

Fogsága és halála

1541-ben Ferdinánd hadvezéreivel Roggendorffal és Leonhard Velsszel ostrom alá vette Budát, amit Fráter György és Török Bálint védett. Az ostromló seregben küzdő magyarok azonban nem harcoltak lelkesen, sőt, Török Bánffy Boldizsárt, régi barátját a várba invitálta. Ott több napig együtt mulattak, majd miután végignézte a védműveket, visszatért a német táborba és közölte, hogy a várat nem fogják tudni bevenni. Erre a főparancsnok, Vels generális hazaküldte, azonban vele együtt a többi magyar is eltávozott. Később a Fráter György hívására Buda alá érkező szultáni sereg ,miután szétverte a németeket, látogatásra invitálta a kisded János Zsigmond választott magyar királlyal együtt a pártján lévő leghatalmasabb főurakat, kik közül egyedüliként Török Bálintot tartották fogva, hogy aztán Konstantinápolyba vigyék a Héttoronyba. Bár az 1542. évi tordai országgyűlés arra kéri Izabella királynőt, hogy járjon közben a töröknél a Majláth Istvánnal együtt raboskodó főúr érdekében, próbálkozásai sikertelenek maradtak. Török 1550-ben isztambuli rabságában hunyt el; elfogásának és fogva tartásának igazi oka ma is rejtély.

Hatása Magyarországra

Török Bálint igazi reneszánsz ember volt: kiváló vitéz és hadvezér, művészetet pártoló főúr, a lovagi erkölcsöket sajátságosan értelmező férfi. Szerémi szerint Izabella királyné könyörgésére döntött Török Bálint úgy, hogy a szultán sátrába kíséri a királyfit, ahhoz az uralkodóhoz, aki benne láthatta Magyarország meghódításának leginkább kiszámíthatatlan tényezőjét: Török Bálint birtokai az egész országot behálózták, nagyobb magánhadsereggel rendelkezett, mint az országban bárki, híre ment, hogy felakasztatott egy magyar tisztet, aki egy csecsemőt cserélt el egy török lóért, valamint a birtokain Ausztria felé átengedett török portyázó hadtesteket visszaúton megverte és kifosztotta, azonkívül a korabeli magyarság körében pártállástól függetlenül is népszerű embernek számított. Fráter Györgyöt is vádolták Török Bálint elvesztésével (korabeli szóbeszéd szerint a szultánnal Bálint jelenlétében horvátul beszélt, ami nyelven Bálint úr nem értett), aki nagyszerű hintapolitikát folytatva hosszú időre biztosította magának a keleti országrész feletti teljhatalmat, éppen leghatalmasabb ellenlábasának fogságba esése után.

Török Bálint támogatója volt a reformáció és az ezzel együttjáró anyanyelvi irodalom elterjedésének és térhódításának, udvaraiban működött hosszú évekig Tinódi Lantos Sebestyén is, aki Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról, ill. Prini Péter, Majlát István és Terek Bálint fogsága című műveiben megörökítette támogatója és a kor alakjait. Felesége, Pemflinger Katalin Csurgón országos hírű virágos kertet létesített. Török Bálint alakja leginkább Téglássy Imre és Gárdonyi Géza műveiből ismeretes, az Egri csillagok Bálint ura generációk példaképe.

Forrásművek

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 904. o. Online hozzáférés
• Bessenyei József: A Héttorony foglya
• (MTA) Magyarország történeti kronológiája (II. kötet)
• Bethlen Farkas: Erdély története
• Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal
• Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet (III. kötet)
• Bessenyei József: Enyingi Török Bálint