Sárközy Kázmér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Crosstor (vitalap | szerkesztései) 2019. június 26., 09:24-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Élete)
Sárközy Kázmér
Az ország tükre 1862. 240. l.
Az ország tükre 1862. 240. l.
Született1799. március 10.
Nagybajom
Elhunyt1876. február 16. (76 évesen)
Pettend
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapolitikus,
zeneszerző
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1839–)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárközy Kázmér témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sárközy Kázmér (Nagybajom, 1799. március 10.Pettend, 1876. február 16.) politikus, alnádor, zene- és táncszerző.

Élete

Sárközy István (alispán) consiliarius és chernelházi Chernel Eszter fia. 1820 körül költözött át Fehér vármegyébe apja nyéki birtokára, megalapítva ezáltal a család fehér megyei ágát. A vármegyei szolgálatot megkezdve 1822-ben aljegyző, 1828-ban szolgabíró, 1832-ben főszolgabíró, 1836-ban Fehér megye másodalispánja, 1844-ben első alispánja lett. E mellett 1836-ban és 1839-40-ben országgyűlési követ is volt és Dessewffy Aurél gróf konzervatív pártjához csatlakozott. 1845-ben nevezték ki a királyi táblához az úrbéri osztály elnökévé, 1847-ben pedig István királyi herceg nádor alnádorrá nevezte ki. A szabadságharc után pettendi birtokán tartózkodott és gazdálkodott, közben küzdött a protestánsok jogainak megnyirbálására kiadott pátens (1859. szeptember 1.) ellen és tevékeny részt vett az egyházi ügyekben is mint a vértesaljai református egyházmegye gondnoka. Ott volt a Scitovszky prímás által (1860. december 18.) Esztergomban összehívott értekezleten is, amelynek célja az országgyűlés összehívása volt. Az alkotmányos élet beköszöntével 1861-ben a csákvári kerület országgyűlési képviselővé választotta. Vay Miklós báró kancellársága idejében 1861-ben a Hétszemélyes Tábla bírája lett és nyugalomba vonulásakor 1869-ben a Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztjét kapta. Tagja volt a Veszprém vármegyei Zenetársaságnak is.

Cikke a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1859. A pátens). Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Műve

  • Tíz legújabb Magyar Tánczok… (Pest, 1825).

Források