Szórványemlék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. november 9., 15:43-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))

A szórványemlék egy nyelv első emléke, nyelvtörténeti forrás, amely egy idegen nyelvű szövegbe ágyazott szó, szókapcsolat vagy mondattömb.

Hazai szórványemlékek

A Tihanyi alapítólevél egy részlete, a legrégebbi fennmaradt magyar nyelvű szövegrészlet

1.) A tihanyi apátság alapítólevelében (1055) az alábbi magyar szavak találhatóak a latin szövegben:

tichon=Tihany
bolatin (szláv eredetű szó, jelentése: mocsaras) → Balaton
munorau bukeur rea → mogyoróbokorra
munorau kereku → mogyoróerdő
fehervaru rea meneh hodu utu rea → Fehérvárra menő hadi útra
rea → önálló szavak voltak eredetileg, de később egybeolvadtak magával a szóval. Sok ősi szavunkból az utolsó magánhangzó lekopott. Ezt hívjuk a tővéghangzó lekopásának.
utu → út
hadu → had
varu → vár

2.) A veszprémvölgyi apácák adománylevele

3.) Váradi Regestrum

4.) Anonymus: Gesta Hungarorum

Külföldi szórványemlékek

1.) Konsztantinosz Porphürogenétosz: A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio)

Lásd még

Külső hivatkozások